Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
3. Szakképzés 1945 után
SZAKKÉPZÉS 1945 UTÁN szakközépiskolák szakmai oktatókkal és tankönyvekkel ellátva — összesen kb. 15 szakon, országosan kb. 40 szakközépiskola — kezdték meg működésüket. Később a változó igények szerint helyi döntésekkel a szakközépiskolák száma tovább nőtt, és a szakirányok tekintetében is fejlődött. A tudás használhatóságának szintjéig végigvitt képzés és a nyugat-európai világnézetet, erkölcsi értékeket tudatosító iskolai nevelés a közlekedés, távközlés, posta középfokú szakoktatásában is hiányzott. A szakmák a nagymérvű technikai leromlottság és az alacsony bérek miatt veszítettek népszerűségükből, ami a szakiskolák beiskolázásának romló színvonalában is megmutatkozott.**** 3.3. A felsőfokú szakképzés A világháborús események következtében nagy hiány volt a társadalmi és gazdasági élet megindításához felsőfokú végzettségű műszaki és gazdasági szakemberekben. A magyar felsőfokú képzés egyik legátfogóbb, legjelentősebb intézménye volt 1945-ben a Magyar Királyi „József nádor” Műszaki és Gazdasági Egyetem, amelyet 1934-ben alapítottak. Öt karon folyt az oktatás, részben Budapesten, több kerületben, szétszórtan elhelyezve (részben pedig a Selmecbányáról Sopronba áttelepült részlegben. Ez a komplexum alig átfogható, több mint műszaki-gazdasági intézmény volt (de amelyben közlekedési képzés is folyt) hagyományos 4-5 éves képzési idővel. 1945-ben „egészséges bomlásnak ” indult, ekkor azonnal kivált a mezőgazdasági és az állatorvosi kar, s része lett a Magyar Agrártudományi Egyetemnek. További intézkedésekre volt szükség, amelyek valóban csak szegényes, átmeneti intézkedések lehettek. Érettségi nélküliek részére egy éves képzési idővel működő, általános jellegű, főiskolai szintűnek tekintett Műszaki Továbbképző Intézetet, egyes ágazatok (pl. közlekedés) részére 2 éves Gazdasági- Műszaki Akadémiát és üzemmérnököket kibocsátó Állami Műszaki Főiskolát létesítettek 3 éves képzési idővel Budapesten és néhány vidéki városban. Ezek kb. 1955-ig működtek. Az 1949. évi XV. sz. törvényerejű rendelettel megalapították a tisztább profilú Budapesti Műszaki Egyetemet, amelyből már előre 1948-ban kezdett kiválni a Közgazdasági Kar, s 1949-ben önállósult Marx károly Közgazdaságtudományi Egyetemként. Kivált a Műegyetemből 1949-ben — amint a bevezetőben erre utaltunk, a Sopronban működő Bánya-, Kohó-, Erdőmérnöki-, Földmérő-mérnöki Kar is. Már 1949-ben törvényerejű rendelettel Rákosi Mátyásról elnevezve létrehozták Miskolcon a Nehézipari Egyetemet, és elkezdték az évekig elhúzódó építést. Sopronban maradt az önállósult Erdőmémöki Egyetem, amelyhez csatolták az egyéb okok miatt Székesfehérváron működő főiskolai Földmérő-mérnöki Kart. Út és vasútépítés, fenntartás tanszékek — a termelés belső szállítási feladatainak érdekében — mind a Miskolci, mind a Soproni Egyetemen is működtek. 1951-ben Szeged székhellyel Közlekedési Műszaki Egyetemet létesítettek vasútüzemi szakkal, s egy üres laktanyát biztosítottak a számára. 1952-ben áthelyezték — alig **** Néha alig lehetett az 1970-es években jeles eredménnyel végzett tanulókat találni, vagy az összevont érettségi — főiskolai vizsgán felvételre elfogadni. 16
