Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
Óvárt! Hogy az akadémia falai tövében északon és nyugaton idegenek verjenek tanyát! Hogy egy kiadós vágtával — határokba ütközzenek! Hogy nem rándulhatnak ki többé Mosontéténybe, a cukorgyár híres gazdaságába és Albertkázmérpusztán idegen szuronyokba ütköznek, ha át akarnak sétálni egy kis udvarlásra Féltoronyba? Nem, ezt józan ésszel nem lehet felfogni és elviselni! S akinek a kertje alatt gyanús alakok ólálkodnak, villát, kaszát ragad, hogy megvédje háza táját. így tettek az óvári gazdászok is, amikor híre terjedt, hogy augusztus 28-án át kell adni a másik vesztes félnek, Ausztriának, a neki ítélt területeket. Augusztus 25-én Rupnik Aladár, I. évet végzett gazdász táviratára gyülekeztek Óvárott. Innen 28-án Zurányba indultak, de harci cselekményben csak szeptember 5-én vettek részt. Ennek esett áldozatául Kalocsay Imre. Később, szeptemberben és október elején Vas megye nyugati részében járőröztek a gazdászok,10 mintegy hatvanam Itt, Hamvasd községben 1921. október 16-án „külön tartottak ünnepélyes Veni sancte-t”. A Fritz Sándor által celebrált mise elején elénekelték a Hiszekegyet, utána a Himnuszt. Bácsy (másutt: Bácsi) László, a Gazdasági Egylet elnöke buzdító beszédet mondott, végül Vörösmarthy Zoltán gazdász elszavalta a Talpra magyart. Még egy áldozata volt a felkelésnek: Sátori László. Mindketten a kőszegi temetőben nyugszanak. 11 A mintegy 110—120 felkelő közül alig a felének a nevét jegyezték fel. Közöttük volt Anghy Csaba Geyza tanársegéd, Bácsy László, Beretvás Zsigmond oki. gazda, aki meg is sebesült, Bocsor Géza, Csukás Zoltán, Galgóczy Miklós, Kolbai Károly, Révy Dezső, Révy Ferenc, Gámán János, Haffner Zoltán, Vörösmarthy Zoltán, Zlinszky Lajos stb.12 A felkelésnek — aminek sokkal inkább demonstratív színezete volt, mint fenyegető jellege —13 de így is meglett a kellő hatása: az 1921. október 14-én tartott velencei konferencia Sopronban és 8 községben népszavazást rendelt el. Bánvárth Sándor november 8-án jelenthette a kormányzat sürgetésére, hogy a „felkelők visszatértek tanulmányaikat folytatni, és a tanári testület, tekintettel hazafias szolgálataikra, igazolta mulasztásaikat és haladékot adott az utóvizsgák letételére”.14 Mi lesz veled, Ovár? Az új trianoni határ közvetlenül is érintette — sőt súlyosan sértette — Óvár érdekeit. Szinte elzárta a levegőtől. Az akadémia, amely száz éve a Habsburg Birodalom közepén érezhette magát, s még a bécsi főiskolai „hajtás” után is állandó szoros kapcsolatban állott a közeli és távolabbi tudományos intézetekkel, most alig karnyújtásnyira északon és nyugaton határokba ütközött, de elvágta a környék gazdáinak egy részétől is, akik annyi jó tanácsot kaptak az óvári tanároktól. Az egyetemi szintre emelkedés, a pozsonyi egyetemmel már megkezdett együttműködés terve szertefoszlott, ugyanakkor a debreceni akadémia az ottani tudományegyetemhez kívánt csatlakozni.15 Hirtelen, szinte egyik napról a másikra felállították a VKM fennhatósága alatt a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart s ott mezőgazdasági osztály is nyílott. Némi reménysugár tűnt fel, amikor tisztázódott, hogy a pozsonyi egyetem a trianoni határok között, valamelyik városban folytatja működését. A VKM Szegednek szánja, de akciót indít Győr városa is, és a gondolatot természetesen támogatja Réthey Ferenc dr. főispán is, bár tisztában van Vass József kultuszminiszter tervével és ugyanakkor illetékesek befejezettként emlegetik a debreceni „mezőgazdasági jogi” kar felállítását is. De azt is érzi, hogy a két egyetemi szintű mezőgazdasági intézmény mellett komoly veszély fenyegeti Óvárt, ezért ígéretet tesz arra, hogy megkísérli a kormányköröket megnyerni: inkább Győrbe helyezzék a pozsonyi egyetemet, és ez Óvárra nézve biztató fejleményeket hozhat. Kapott is halvány ígéretet, sőt, Lukinich Imre, a pozsonyi egyetem utolsó rektora Óvárra utazott, hogy tájékozódjék az akadémia szándéka felől.16 Bánvárth szerint az FM-től a VKM-hez nem kerülhet át az akadémia, ez „leküzdhetetlen akadályt jelent”. Szerinte az akadémiát „külön álló mezőgazdasági egyetemmé kell kifejleszteni és kiépíteni”. Réthey főispán ebben az ügyben felkereste az FM illetékes ügyosztályának vezetőjét, Eszterhay miniszteri tanácsost, aki szerint elképzelhető, hogy Óvár a győri egyetem kara lesz, de akkor is a földművelésügyi tárcához fog tartozni.17 Eszterhaynak ez az állítása könnyen megdőlt volna, ha 101
