Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
des eltanácsolás volt a legegyszerűbb megoldás. Kizárásra csak egy-egy kirívóbb esetben került sor — de voltak évek, amikor nem kellett a fegyelmi büntetés legszigorúbb fokozatát alkalmazni. A nyolcvanas években a helyzet rosszabbodott. A társadalom megváltását hirdető sokféle új eszme — a szocializmustól az anarchizmusig — behatolt a vár falai közé. De ekkoriban kezdtek feltűnni az akadémikusok (így nevezték őket 1942-ig) között a lecsúszott földbirtokosok gyermekei is, akiknek legfeljebb csak darabkák maradtak az ősök birtokából, amely — kellő szakértelemmel és munkával — még így is kenyeret adhatott volna.236 (Ilyen gondolatkört fejtegetett az ifjúság gazdasági egyletének szakelőadásán Kelemen Imre ,,A magyar földbirtokos-osztály hanyatlásának okai és a fejlődés feltételei” címmel.)237 Csakhogy ehhez nem mindenkinek volt ereje, akit nevelése más életmódra szoktatott. E — gazdasági hatalmát vesztett — réteg legalább társadalmi (pontosabban: társasági) látszatrangját igyekezett fenntartani családi neve hangoztatásával és ősi címere fitogtatásával, utolsó holdjait is elverő dáridózással. De velük mulatozott — a dörgölődzéstől társadalmi rangemelése reményében — a hirtelen meggazdagodott, „gyerekszoba” nélküli réteg jó néhány tagja is. A két réteg közti kiegyenlítődést az egyéves „önkéntes” katonai szolgálat nyújtotta: a megfelelő iskolázottsággal (gyakorlatilag: érettségivel) rendelkező ifjak tisztjelöltként vonultak be és „párbajképessé” váltak; nem érvekkel, hanem „lovagias” úton dönthették el vitáikat. E két réteg viselkedését a szociológia „deviánsának minősítené ma. Akkoriban azonban még embrionális állapotban volt e tudományág, és a közvélemény ,,krakéler”-nek nevezte a kihívóan viselkedő, mindenkibe belekötő ifjút. Néhány krakéler az akadémiára is bekerült, és sodorta kellemetlen helyzetbe Balás Árpádot, alig két évvel igazgatói kinevezése után. 1886 őszén az akadémia új szolgájának nem tudott azonnal lakást adni Balás. Segíteni akarva, úgy gondolta, egy szekrényágyat helyeztet el a Kazinczy Kör helyiségében, ahol átmenetileg éjszakai álomra hajthatja fejét a szolga. A Kazinczy Kör védnöke Balás volt, s tudta, hogy a szolga (illetve szekrényágy) nem fogja zavarni a kör tevékenységét.238 Egyébként is a kör új helyiségbe készült átköltözni. Némi morgolódások után, de bizonyára elfogadta volna a kör ezt az átmeneti szükségmegoldást, ha este nincs táncvigalom, ahol nemcsak a kör néhány vezetőségi tagja jelent meg, hanem egy-két hanyag jelentkező is, akik nem voltak a kör tagjai, mert még fel sem vették őket az akadémiára. A bor erősebbnek bizonyult, mint az iljak némelyike: alaposan fel is öntöttek a garatra. Ennek az lett a következménye, hogy Szily Tamás, Wildburg Aladár báró másodévesek és a még be sem iratkozott Prónay Mihály erősen borközi állapotban az igazgató lakása elé vonult, és „macskazene kíséretében ablakait bedobálta”.239 Aligha vette volna ezt egyetlen igazgató is jó néven. Balás másnap Pestre utazott, hogy megtárgyalja a teendőket. A minisztériumban felhatalmazást kapott arra, hogy akárhány hallgatót kizárjon. A fegyelmi bizottság elnöke Sporzon igazgatóhelyettes volt. Először kénytelenek voltak 97 hallgatót feltételesen kizárni, amire 72-en megszeppentek és kérték visszavételüket; ez meg is történt. A maradék 25 legnagyobb része „kitűnő vagyonú és társadalmi állású egyének fiai” voltak.420 Némi gondolkodás után ők is kérték visszavételüket. Végül csak Szilyt, Wildburgot és még öt társukat távolították el az akadémiáról. Természetesen, Prónayt nem vették fel.241 A kedélyek lassan megnyugodtak, a hallgatók pedig cserélődtek, ám a tanári karban mély nyomokat hagyott az esemény. Leginkább talán az erősen pedagógiai beállítódású,242 elmélkedő hajlamú Sporzon Pált foglalkoztatta az ifjúság nevelésének kérdése. Akkoriban a felsőoktatási pedagógia még ismeretlen volt, ám a legkiválóbb tanárok rájöttek arra, hogy e korosztály is — más módszerekkel ugyan — de hajlítható, nevelhető. Sporzon Pál egyik cikkében arról ír, hogy a tanintézetek „áldásos hatása... a jó, a lelkes, a valóban avatott — technikailag és didaktikailag kiképzett tanár”-tói függ. A tudás átadása mellett a jó tanár jó szóval, türelemmel, példamutatással, de mindenekelőtt az ifjúságra váró pálya szépségének, hasznosságának, társadalmi jelentőségének vázolásával — és a felelősségérzet felkeltésével, erkölcsi követelmények megvilágításával hajlíthatja az ifjúságot. Sporzon Pál két cikksorozatában is ébresztgette a fiatal gazda hivatástudatát. 1880-ban a kezelő 79
