Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)

3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)

te ugyancsak közel hozott egymáshoz ’ Hamarosan Mezey Gyula és Hensch Árpád is csatlakozott baráti körükhöz.190 Fentebb (a Cserháti—Kosutány összehasonlító trágyázási kísérleteinek indítása kapcsán) már utaltam Balás igazgató tudományos menedzseri szerepére, amely involválta a tanári kar minden tagjának a közreműködését, s ily módon megsokszorozta az akadémia szellemi potenciálját és eredményeit. E közösségben mindenkinek megvolt a maga helye, senki nem vesztette el személyiségét, sőt, annak kontúrjai — az utókor, a tanítványok által igazoltan — még élesebben rajzolódtak ki.

A tanári kar minden tagját a hivatástudat, tárgyuk szeretete, az új iránti fogékonyság és útkeresés, az „innovatív” beállítódás jellemezte, amit a kollegialitás, az élénk viták közepette is megőrzött nagyrabecsülés, összműködés erősített és nemesített meg — ez volt a titkuk, ami nem maradhatott rejtve tanítványaik előtt sem, amikor azok az akadémia légkörébe kerültek.

A hallgatók — a diák ősi és csalhatatlan „ösztönével” — megérezték tanáraik tudását, becsülték és kedvelték is őket. Köztudomású: az ifjúság szigorú kritikus. (Nagy baj van ott, ahol nem az!) A legigazibb értékelés a diáké. A tanár mindig reflektorfényben áll, amelyben a legkisebb szemrebbenését is észreveszi, értékeli és megjegyzi tanítványa.

A tanári kar mindegyike színes személyiség — karakter — volt. Az egyik sok humorral fűszerezve adta elő száraz tárgyát, a másik színtelenül beszélt ugyan, de világos okfejtéssel, logikus előadásaival lekötötte hallgatói figyelmét. A szigor — amennyiben ez a követelmények magas színvonalát jelzi — mindegyikükre jellemző volt.

Az alábbi néhány — kiragadott — epizód a kötetnyi (és külön kötetbe kívánkozó!) visszaemlékezésből igyekszik érzékeltetni valamit a nagy tanári kar néhány tagjának személyiségi vonásaiból, tanári magatartásából illusztrációként a vázoltakhoz. E diákköri emlékek a hosszas tudományos értékelésnél is hitelesebben jelzik az akadémia légkörének nélkülözhetetlen (és mint oktatási intézmény: egyik legfőbb) összetevőjét, a tanár-diák kapcsolatot. A tanári kar habitusáról alkotott kép hiányos lenne az alábbi néhány — jellemző — epizód felvillantása nélkül.

A legnagyobb elismerés az, amikor az egyik nagy tudóst tanítványa, a következő generáció nagy tudósa emeli piedesztálra.191 'Sigmond Elek mondta 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia centenáriumi ünnepségén Cserhátiról:,,... az a büszke öröm, mellyel mindjárt kezdetben elért eredményeimet fogadta és mindenfelé hirdette: azt bizonyítják, hogy ő maga is bízott abban, hogy új mezsgyéken haladva, a kérdés megoldható és örül annak, hogy bennem olyan segéderőt talált, aki az intencióit meg is valósította” mind talajtani, mind növény-táplálkozástani kutatásaihoz.192

Linhart egyike volt Masch felfedezettjeinek, akit külföldi egyetemi ösztöndíjhoz juttatott. Linhart — bár magyarnak vallotta magát — gyengén beszélte anyanyelvét s különös módon Halléban, az ottani evangélikus magyar teológusoktól sajátította el a szép, helyes magyar beszédet.193 „Itthon ő védte meg a magyar bor hírnevét, amikor a filoxéravész igyekezett azt lerombolni. ”m ... „Nagyműveltségű gombász volt.” ... „Növénytani vizsgáin egy oldalt álló asztalon annyi gaz volt fölhalmozva, hogy bármely igazi »csacsi« örömmel delektálta volna magát vele; mi azonban megrökönyödve tekintettünk rá, mert a bibe, bibeszár és maghon alapján meg kellett határoznunk, hogy micsoda ordo, genus és specieshez tartoztak. Egyik-másik azonban az ordáig sem igen jutott az elemzésnél, ilyenkor aztán a jó Linhart apó valamely ismertebb flórát adott, hogy vele a hínárból kirántsa.”195

Thallmayer Viktor anyanyelvi szinten beszélt angolul.196 Hallgatói „Viki bácsit nagyon kedvelték. Valahányszor belépett, megéljenezték. Kitűnően rajzolt és mást is elismert ezért (pl. a terembe lépve, a táblán felfedezte magát).”197 Színesen adott elő, „olyik technikai jelzőre 3—4 kifejezést is applikált: »szelepecske, ajtócska, zsilipecske«.” Nem kellett izgulni, jóindulatúan vizsgáztatott.198

Cselkó „tata” öblös hangú, precíz és világos előadásait mindig telt ház hallgatta. A tudós ,^érzésével” már akkor „tetten érte” és életelixímek nevezte a hormonokat, amikor azoknak még a nevét sem ismerte a tudomány.199 (A görög hormon, „serkentés” elnevezést 1905-ben adta W. M. Bayliss és Starling.)

Cselkó tanítványa és művének folytatója, Újhelyi „több, mint negyedszázad előtt elsőnek propa74