Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
dúlnak minden tartományból, mert ez az »agrárállamnak« titulált Ausztria egyetlen ilyen intézménye” — állapítja meg Hecke némi iróniával. De jelentősége — teszi hozzá — akkor sem csökkent (amint ezt frekventáltsága bizonyítja), amikor megnyílt a lengyel felsőbb tanintézet Dublanyban 1855-ben, majd a következő években a német és cseh tannyelvű Liebwerdben, a horvát pedig Kreutzban.73 Minden felsőfokú intézmény büszke a külföldi hallgatóinak magas arányára. Óvár — és vele együtt a hangadó, a hazai szakkörök — büszkék lettek volna más körülmények között arra, hogy milyen magas a Magyarország határain kívüli hallgatók aránya. Csakhogy ez az önkényuralom idején a fonákjára fordult: azt fájlalták, hogy milyen alacsony a magyar hallgatók aránya a Monarchia többi tartományának hallgatóihoz viszonyítva. Ennek oka a német tannyelv, amit már az 1818-as alapítás óta növekvő hangerővel kifogásolt a közvélemény; s ez nem hagyott alább az újjászervezés óta sem. A tiltakozás alapja most teljesen objektív volt: a mezőgazdaság fejlesztése érdekében nagy szükség lenne a szakismeretek megszerzésére, ám a német tannyelv miatt a csupán magyarok lakta Alföld és a Székelyföld más nyelvet nem ismerő fiataljai maradnak távol az intézettől, vagy buknak ki az első vizsgákon.74 Ez ösztönözte a hallgatóságot 1860-ban arra, hogy a kancelláriához folyamodjék a magyar tannyelv érdekében. A felterjesztést előbb bemutatták Pabstnak is.75 Vállalkozásuk nem tűnt reménytelennek, hiszen az uralkodó már 1859. július 20-án a gimnáziumok oktatási nyelvének eldöntését a fenntartóra bízta. A beadvány mégis süket fülekre talált. A következő években nem emelkedett a magyar hallgatók aránya, sőt, a keszthelyi tanintézet felállításával érzékenyen csökkent. A Kazinczy Kör ekkor a tett mezejére lépett: 1866. július 15-én tartott ülésén — dacból — elhatározta saját feloszlatását, 650 kötetes könyvtárát pedig felkínálta a keszthelyi tanintézetnek. Erről Szantner Lajos, a kör elnöke Zselizen, 1866. július 28-án kelt levelében értesítette Péterfy József igazgatót. Ám a kör következő vezetősége elhamarkodottnak találta a feloszlatást és a könyvtár elajándékozását, ezért 1866. október 19-i ülésén úgy határozott, hogy megtartja a könyvtárat, mert örvendetesen nőtt a magyarajkúak — különösen az I. évesek — száma. Péterfy igazgatót Deszáth Géza egyleti könyvtárnok, Deininger Imre pénztárnok és még nyolc tag által aláírt levélben értesítették e határozatukról.76 Tanintézetek alapítása 1850 tavaszán, amikor Óvár újjászervezésének ügye még csupán a tulajdonos dolgozószobájának falai közt érlelődött, máris napvilágot látott a „gazdászati tanintézetek” felállítására vonatkozó elképzelés, amely — élénk vita után — májusban a kormányhoz intézett felterjesztéssé formálódott.77 Úgy tűnt kezdetben, hogy Bécs nem zárkóznék el egy magyar gazdasági intézet alapítása elől — legalábbis bécsi lapjelentések szerint.78 1852 őszén, talán felbuzdulva a magyar óhajtól, a horvátszlavón gazdasági egyesület szintén kért „gazdászati iskolát”.79 Ez utóbbi az ötvenes évek végén meg is valósult, a magyar nyelvű intézetre azonban még sokáig kellett várni. A kezdeti reményeket letörte a kemény önkényuralom. Évekig csend volt a szakoktatási javaslatok ügyében, végül Bécset külpolitikai és harctéri kudarcai késztették jobb belátásra és közeledésre az elnyomott országhoz. A börtönök fokozatos megnyitása mellett Ferenc József császár 1857-es látogatása volt az első jele ennek. Az uralkodó természetesen nem térhetett vissza Bécsbe olyan látványos gesztusok nélkül, ami enyhíti a passzív magyar ellenállását. Körútja előtt a minisztertanácson kijelentette, hogy nem óhajt eltérni eddigi politikájától, de kulturális jellegű javaslatokat szívesen fogad.80 S a szakoktatás ügye ennek minősült: az uralkodó hozzájárult, hogy az 1848/49-ben megsérült budai vár helyreállítására szánt összeget, 240 ezer forintot gazdasági tanintézet(ek) létesítésére fordítsák.81 Hosszas előkészítés után 1865-ben Keszthelyen, 1868-ban Debrecenben, 1869-ben Kolozsmonostoron, végül 1874-ben Kassán állítottak fel gazdasági tanintézetet. 42
