Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
csövezéshez, tejgazdaság és háztartáshoz (pl. mosógépek) stb., amint ez a Gazdasági Lapok szerkesztője Pabst 1856. március 17-i — „e percben érkezett” — levelére hivatkozva közli „egy örvendetes vállalat a gazdasági eszközök és gépek ügyében”.44 Az importált gépek azonban igen drágák voltak a tetemes szállítmányozási költségek miatt. Pabsték kalkulációja szerint itthon olcsóbban elő lehetne állítani e masinákat, sőt, a próbák tapasztalatait felhasználva még idomíthatok is lennének a hazai adottságokhoz. A következő lépés a történeti jelentőségű gyáralapítás volt: kérelmét 1857. június 5-én nyújtotta be Pabst, és augusztus 1-jén kezében volt az engedély.45 A hamarosan berendezett műhely termékei sikerrel szerepeltek a különböző hazai és külföldi kiállításokon: 1857-től 1863-ig 8 arany- és ezüstérem bizonyította gyártmányaink minőségét. A manufaktúra igazi felvirágoztatója és gyárrá fejlesztője azonban Kühne Ede volt, aki 1863-ban megvette a Pabst és Kraus vállalatot.46 Tanulmányi kirándulások A gyakorlati képzést egészítették ki a rövidebb-hosszabb tanulmányutak, amelyek közül kiemelkedő jelentőségűek — és emlékezetesek — voltak a távolabbi vidékekre irányuló 4—6 napos „nagy” kirándulások. A tapasztalatok összegezésére, tanulmányi hasznosítására minden hallgató naplót vezetett, mert a látottakról be kellett számolni a vizsgákon. Innen egy lépésre volt csupán szükség ahhoz, hogy 1855-ben Pabst a hallgatók szerkesztőbizottsága által összeállított tanulmányúti jelentést „kéziratként ... az igazgatóság felelősségére” kinyomassa.47 A kirándulást Pabst vezette. Masch és Haberlandt professzorok, Hecke és Schneider tanársegédek voltak a kísérők. A hallgatók létszáma 58 volt. Az igazgató vendégeként velük tartott Pabst veje, Kraus Friedrich, ekkor még gazdasági felügyelő, Augsburgból. Az útvonal: Császárrét—Hanság—Bősárkány—Csorna—Szilsárkány—Szany—Marcaltő—Szintező (Szélmező)—Mátyusháza—Kovácsi—Somlyó—Nagyszőllős—Pápa—Ugod—Bakonybél— Somhegy—Akii—Zirc—Réde—Mártonhegy, s innen haza Óvárra. Az öt napra tervezett (220—250 km-es) kirándulás tervében három nagybirtok (Marcaltő, Mátyusháza, Pápa), két középbirtok (Kovácsi és Zirc), továbbá egy borgazdaság (Nagyszőllős) és a Bakony erdőgazdasági tanulmányozása szerepelt. E gazdaságokon kívül gazdász szemmel néztek szét az utakon zötyögő szekér mindkét oldalán. Megfigyelték és leírták az észlelt növény- és állatvilágot; a pihenőket gyűjteményük gyarapítására fordították. Nagy volt a dicsősége annak, aki e vidéken egyegy ritka fajt fedezett fel, pl. a viaszsárga fenyőspárgát (Monotropa hypopithys) és a kereklevelű körtikét (Pyrola rotundifolia) stb.48 Feljegyeztek minden arra érdemest. A távolabbi vidékekről érkezettek a vályogvető cigányok munkájára figyeltek fel.49 Meg is tekintettek egy „palotaszerű” vályogistállót és dicsérték építőanyagát. Szerencséjük volt: belecsöppentek a kapuvári vásár forgatagába, s itt alkalmuk volt a felhajtott jószágokat megtekinteni. Leginkább a paraszti nevelésű lovak tetszetős külleme ragadta meg figyelmüket.50 A messziről jött hallgatók némi borzongással feszengtek az üléseken a Bakony rengetegén áthaladva, amikor megelevenedett a romantikus Bakony-kép a maga áthatolhatatlan sűrűjével, benne félvad disznókondáival és az éppoly félvad pásztoraival, akik nem riadtak vissza a rablástól. „Halálos” biztonsággal kezelték a baltát, amely röptében nemcsak a kiszemelt disznót rogyasztotta hangtalanul a bográcsba, hanem — ha úgy adódott — tarkón találhatta a gazdag utast is, ahogyan Lenau megírta a „Bakonyi betyár”-ban. De az idős Wanke főerdész igen szakszerű előadása erdőgazdasági tapasztalatairól eloszlatta a nem egészen alaptalan szorongást.51 S akiben maradt volna még szikrája a félelemnek, az a Somlyó gyomrában tartott, borkóstolóval egybekötött borgazdasági előadás hatására bizonyára eloszlott. Az útirány kijelölése, a szemlélődésre érdemes gazdaságok kiválasztása könnyebben ment, mint az út megvalósítása: a 65 főből álló társaság elszállásolásáról, étkezéséről, fuvaroztatásához szekerekről gondoskodni az akkori út- és vendégfogadói viszonyok között. Ez csak — mint Pabst írja — 36
