Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
Csak bátran előre! Szorosan összefogódzva, testvériesen egyesülve minden veszéllyel szembe szóllhatuk. A szíveinket elválasztó válaszfal ledőlt, a sűrű köd, mely régóta elhomályosította jövőnket, szertefoszlott a szabadság fénylő hajnalán. Mint élénk visszhang,szállnak felétek a szavak: ,,Ezután csak egy szövetség, egy barátság, egy ellenség van: Üdv és áldás egységes hazánknak!” 1848. április 12. A magyaróvári gazdasági intézet tanulói. A kiáltványt az óvári hallgatók nevében a pozsonyi születésű, német ajkú elsőéves Haberlandt Frigyes fogalmazta, majd „egy teljesen szervezett, óvári gazdász hallgatókból álló kis hadcsoporttal együtt Bécsben termett és a bécsi egyetemi polgársággal együtt a Bécset ostromló Jelaéié hadteste ellen küzdött”.105 A téli — elméleti előadásokra szánt — félév már véget ért, tehát a forradalmi események nem zavarták meg az oktatást; a gyakorlati félévet valamely gazdaságban töltötték azok a hallgatók, akik nem ragadtak — nemzetőrként — fegyvert. Az októberi tanévkezdést azonban egy hónappal el kell halasztani — adta tudtul a tanintézet igazgatósága szeptember 16-án keltezett közleménye.106 Hirtelen születhetett e döntés, mert Kopecz Gusztáv szeptember 12-én Pestre érkezett levelében arról tájékoztatja Alexy Lajost, hogy az előadások ebben az esztendőben is október elején kezdődnek. Alexy Lajos éppen azokban a napokban tette le az ügyvédi esküt és elhatározta, hogy beiratkozik az óvári tanintézetbe. Augusztus 16-án egy hajókiránduláson véletlenül találkozott régi barátjával, Heutschky Somával, aki éppen Óvárról jött és olyan színesen ecsetelte az ottani diákéletet, hogy Alexy rövid gondolkodás után, szeptember 2-án levélben kért az intézet igazgatóságától bővebb tájékoztatást a beiratkozás felől és a szükséges tudnivalókról. Alexy — mit sem tudva a tanévkezdés elhalasztásáról, szeptember 26-án gőzössel Győrig, onnan másnap kocsival Óvárra utazott és rögtön felkereste Kopetzot, ő azonban távol volt, helyette Jummerspach fogadta Alexyt igen szívélyesen és közölte: csak november elején kezdődnek az előadások. Alexy nem fordult vissza, hanem szállást keresett. Ebben Heutschky Soma évfolyamtársai, Fleitscher Móric és Szártorisz Adolf voltak segítségére: Bendel Károly építész havi 10 forintért adott neki kvártélyt. Az étkezésért havi 18 forintot fizetett egy másik háznál. Most már volt ideje a városkával ismerkedni, csónakázni, sétálgatni új barátaival. Éppen egy séta alkalmával — gazdászhoz illő módon — ismerkedett meg Kopetzcal, aki a botanikus kert melletti földön szántatott. Fleitscher bemutatta Alexyt. A professzor barátságosan fogadta az ifjút ,,s azonnal a szántásról s vetésről gazdászati beszélgetésbe eredeti velem” — mint írja rendszeresen vezetett naplójában. Ezután még a cukorrépa és repcetáblákat nézték meg és a cséplőgépet (?). A következő napon már egyenesen a földre ment. Kopetz ekkor már a búzát vetette, géppel. „Ez ugyan egy igen fáradságos munka, mint ő mondá, de sokkal jutányosabb, mint a közönséges szokásban levő vetés.” A vasárnapot találta illőnek ahhoz, hogy bemutatkozzék a nyugdíjban levő Kanyó Mihály professzornak, akinek barátjától, a pesti Decsi József mérnöktől üdvözletét is hozott. Kanyó már 68 éves volt ekkor és nem szívesen törte a fejét, inkább a könnyű olvasmányokat kedvelte. Fiatalon Debrecenben togátus volt, majd Pesten, a mérnöki intézetben tanult. Innen mérnöki adjunktusként Béllyére került, ahonnan Óvárra helyezték. Agglegény volt, egyedül élt és örült a látogatóknak. Nagy híve volt Kossuthnak, a Pesti Hírlapot járatta és szívesen kölcsönadta Alexynek, aki ezután másnaponként hozta-vitte Kossuth hírlapját s közben sokat beszélgettek erről-arról, de leginkább a várható fejleményekről: Jelaéié szétvert serege maradványainak közeledtéről. Október 3-án elteijedt a hír: Közeledik Jelaőic. A megyeházán kihirdették a népfelkelést. Alexy — nem értvén a puskához — egy kaszát vásárolt nyomban és kivitte a hercegi malomba (nyilván az elmúlt évben berendezett gépjavító műhelybe) és egy hosszú rúdra szereltette. Használatára azonban nem került sor, mert a gyáva parancsnok a nemzetőrség menetelő oszlopát a városon kívül megállította és mindenkit hazaküldött éjszakázni. Október 5-én megérkezett Jelaéié kiéhezett serege és letábo25
