Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
5. Mezőgazdasági főiskola (1942-1945)
terjesztéseket tehet... a főiskola tanulmányi, személyi és gazdasági ügyeivel kapcsolatban”.33 De az is igaz, hogy nincs is olyan paragrafusa a mezőgazdasági főiskolák szervezeti szabályzatának, amely tiltaná, hogy a dékán nyilvánosan kifejtse fejlesztési koncepcióját, amelynek egyes részleteiről már a Felsőházban is szólt. Ez pedig nemcsakjoga, de kötelessége is volt: a három akadémia bizalmából már második parlamenti ciklusban képviselte az akadémiák érdekeit — s az eredmények is mutatják: nem is rosszul.34 Ezekre azonban nem hivatkozott Groffits a dékáni székfoglaló utáni napon, október 4-én, amikor a rendkívüli kari ülést összehívta Révy Dezső, Vutskits György és Nyiredy István beadványának megvitatására. Groffits beszédének kéziratából felolvasta a megkérdőjelezett részleteket, utána rövid vita volt, végül titkos szavazás, amely szerint a tanári kar elfogadta Groffits válaszát és lezártnak tekintette az ügyet. A kari ülés utána néhány hallgatói kérelmet bírált el. Vészterhes hetek-hónapok A háború kegyetlen valósága eddig eléggé távolról, főleg az újságok tompított vagy éppen ferdített híreiből jutott csak el az új főiskola falaiig, azokon belül békésen folyt az oktatás egészen 1944. március 19-ig. E nap hajnalán Hegyeshalom felől vonuló lánctalpak dübörgése verte fel a csendes várost: Hitler csapatai ekkor szállták meg az országot minden irányból. A döbbenet bém'tó órái után a felocsúdó ifjúság a négy nappal korábbi kokárda újbóli kitűzésével fejezte ki tiltakozását,35 vége lett a nyugodt légkörnek. Légiriadók szakították félbe az előadásokat, a légoltalom szervezése és a vele járó kiképzés vette igénybe a hallgatók és oktatók idejét. A falakon kívül tombolni kezdett az őrület. Amint e kor tanúja, a „Májusi krónikás” fantázianév mögé rejtőzött szerző írja a Gazdatiszti Lapok augusztusi számában, „orgiát ül az emberi hitványság, apró koncért, kárörömért, irigységért, érdemek szerzéséért. ... Egy kiváló kartársunknak, aki két évtizede elismert tekintélye szakmájának, az egyetlen, aki doktorátusát is a cukorrépából nyerte, azzal ingatták meg pozícióját, hogy nem volt elég erélyes a zsidókhoz.” Egy szerkesztőt — másokhoz hasonlóan — elmozdítottak állásából, mert „nem okád tüzet a zsidók ellen, amikor azok már a gettóban vannak, sőt ott sincsenek... ”. Rendkívül bátor szavak e vérgőzös hetekben! Szerzőjük, Faber György, az elmozdított szerkesztő nevének bekeretezett helye üres a lap címoldalán. Megérkeztek az első menekültek is Erdélyből, a Tiszántúlról. Szeptember 14-én a minisztérium értesítette a főiskolát, hogy a debreceni akadémiát Óvárra menekítik, gondoskodjék a dékán elhelyezésükről. Októberben 11 oktató és néhány hallgató érkezett Óvárra, továbbá az állatállomány kis hányada is.36 A bombázások folytatódtak. A főiskola ajánlatosnak látta a pótolhatatlan értékeknek — az irattárnak, laboratóriumi felszerelésének stb. — biztonságba helyezését. A hónapokig tartó feszültség fokozatosan fásultsággá alakul az emberben: már nem ugrik fel és rohan szívdobogva a sziréna hangjára; egykedvűen fogadja a rosszabbnál rosszabb híreket, miközben végzi megszokott tevékenységét — és ez óvja meg idegeinek teljes felmorzsolódásától. Ilyesféle idegállapotban teltek a hetek 1944 októberétől: amikor nem volt riadó vagy más, a háború által kikényszerített egyéb elfoglaltság, az előadások folytak tovább (de novembertől már csak az V—VHI. féléveken),37 és azok a gyakorlatok is, amelyekhez a felszerelést még nem helyezték biztonságba. Az oktatók az új tanterv tapasztalatait cserélték ki egymás közt, sőt, Vutskits még két tanulmányt is írt ekkoriban. Az egyik „A jogi oktatás problémája a mezőgazdasági főiskolákon” című kézirat „igen nehéz körülmények között” készült. Megjelenik-e vagy megsemmisül esetleg — bizonytalan volt. A másik kézirat „A földbirtokjog tárgyköréből vett szemináriumi dolgozati tételek az 1943/44. és az 1944/45. tanévben” ugyancsak „rendkívül nehéz viszonyok között, a főiskola részbeni kiürítése alatt készült el és 1944. október 31-én záratott le”.38 A részbeni kiürítés nyilván az értékesebb felszerelés biztonságba helyezését jelentette, mert a nyilas minisztérium csak december 13-án utasította a dékánt, hogy a kitelepüléshez szükséges intézkedéseket tegye meg. Befogadót viszont nem jelölt ki a minisztérium, így az illetékes német parancsnokság nem adhatott engedélyt az áttelepülésre. Ekkor Vutskits 172
