Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
Emlékezés a hősökre A vidám hagyományok ápolása mellett a kegyeletes emlékezésnek is megvolt a maga ideje. Az akadémia halottainak sírját rendszeresen gondozták s kőtáblába vésték azoknak a nevét, akik Óvártól távol adták életüket a hazáért. Már Bánvárth idején, 1929-ben felmerült a világháborúban elesett akadémiai gazdák emléke megörökítésének szándéka. Először hősi emléktáblát akartak a vár falába építeni, de itt nem jutott volna kellőképpen érvényre, ezért az épület előtti parkosított téren készítettek emlékművet.209 Groffits reformtervei Az 1931/32-es tanévben a tanári kar „fokozott mértékben” foglalkozott a reform ügyével. Álláspontjuk világos és szilárd volt: a gazdasági válság megfellebbezhetetlenül bebizonyította, hogy a gyakorlati gazdákat „nem annyira a termeléstechnikai feladatok megoldása foglalkoztatja,... mint inkább értékesítési és pénzügyi nehézségek leküzdése. Egyre többen saját kárukon tapasztalják azt, hogy a változott viszonyok mellett főleg közgazdasági, üzemtani, kereskedelmi irányú ismeretekre, üzleti érzékre, kalkulációs készségre van fokozott mértékben szüksége a gazdának, ha az életben boldogulni akar. ” Ezekből az ismeretekből azonban csak ízelítőt adhat az akadémiai három tanéve, beleértve az Avariát is — negyedik tanévre lenne szükség a teljes értékű képzéshez. A tanterv irányának, tartalmának — és ezt kibővítve, Groffits a mezőgazdasági felsőoktatás struktúrájának a felrajzolásába a külföldi törekvéseket is átgondolta és megfontolta, beépítette. Különösen az angol és amerikai megoldásokat tartotta figyelemre méltóaknak.210 Koncepcióját kifejtette az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács Tanulmányi Bizottságában. Tervezetének lényege a céltól függően egy-, két-, hároméves és teljes, vagyis államvizsgával is járó négyéves képzés, „mely doktorátussal kapcsolatban a legmagasabb irányú kiképzést biztosítaná”. Jóllehet az FM szakoktatási ügyosztálya megértéssel fogadta a tervet — amelyet Groffits az újjászervezett Mezőgazdasági Múzeum felsőfokú mezőgazdasági oktatási kiállításán is bemutatott211 —, az érdekelt szakkörök tetszését mégsem nyerte meg, az annak tulajdonítható, „hogy hazánkban a gazdasági szaktudás jelentőségét még sokan nem ismerik, sőt vannak a közéletben szereplő egyéniségek között sajnos olyanok is, akik a felsőfokú szakoktatás leépítése mellett érvelnek...” Velük Groffitsnak nehéz vitái lesznek a következő években. De a másik két akadémiával is meg kell tárgyalnia a tervezetet, „mely részleteiben vita tárgyát képezheti”.212 Groffits fel is hívta az érdekelteket a közös álláspont kialakítására, de ezt az együttműködést már a kezdetén megzavarták a közbejött események. Magyaróvár emlékirata 1930 óta tárgyalások folytak a VKM-hez tartozó budapesti Túdományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar (és annak osztályai, köztük a mezőgazdasági osztály) további sorsáról. Teleki Pál dékán bizalmas összeállítást is készített a megoldás lehetőségeiről, és ezt a kormányzó elé terjesztette.213 Valami azonban mindig kiszivárgott a tárgyalásokból, s a félértesültségből olykor torz ötletek, izgalmakat kavaró „javaslatok” születtek. Az OMGE is szította az ellentéteket, sűrűn szórva nyilait a VKM-re, támadásokat intézve Klebelsberg, majd utódja, Hóman ellen. A tervek, javaslatok — vagy inkább találgatások — hol az egyik, hol a másik akadémiát érintették; Óvár sem maradt ki a röpködő kombinációkból, amelyek közül néhány ide kívánkozik. 1931. február 15-én felröppentette a Köztelek azt az ötletet, miszerint a kultuszminiszter az akadémiákat egyetemi fakultássá akarja alakítani. így a keszthelyi akadémia a szegedi, a debreceni az ottaniba olvadna be fakultásként.214 Óvár pedig „maradjon meg a Földmívelésügyi Minisztérium alatt”. Ez az elképzelés tetszett a debreceni akadémiának és a városnak is; emlékiratot is szerkesztettek az ügy érdekében.215 Óvárt természetesen nem lelkesíthette a javaslat, hiszen egyértelmű volt avval, hogy marad a három évfolyamos akadémia.216 Óvár ezért kénytelen volt a debrecenihez hasonló lépéshez folyamodni: a magyaróvári város törvényhatósági bizottságával közös emlékiratban szorgalmazta a főiskolai rangra emelést.217 Két évvel később, 1933-ban egy parlamenti tárgyaláson Hóman kultuszminiszter olyasféle homá-145
