Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)

4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)

sik akadémiára helyeztek át megkérdezése nélkül, mint pl. Vladár Endre. Őt 1931 nyarán Keszthelyre helyezték — nyilván az onnan Magyaróvárra került Groffits helyére. (Ebben az időben a minisztérium csak a „gazdász” és „műszaki” megkülönböztetést ismerte, nem sokat törődött azzal, hogy az egyik gépész, a másik pedig építész volt.)

A Vladár Endre áthelyezését elrendelő FM 2423/eln. 1931. július 1-jén kelt leirat elismeri, hogy „különösen nagy érdeme volt... az, hogy a gépekkel kapcsolatos mechanizálást nem egyoldalúan fogta fel, hanem mindenkor védte a gazda érdekét is és a mezőgazdasági munkások szociális viszonyait”.

Vladár Endrét váratlanul érte az áthelyezés. Nem tudta elfogadni szó nélkül, hogy szeretett akadémiájától meg kell válnia. Kérte: maradhasson, sőt: tiltakozásul még fegyelmi vizsgálatot is kért maga ellen, de a tanári kar nem látott okot vizsgálat lefolytatására.162 Rövidesen egy miniszteri leirat is közli: „Vladár Endre r. tanár áthelyezésére vonatkozó rendelet nem változtatható meg.”163

Az áthelyezések és általában a személyi kérdések diktatórikus döntési módszereinek a felülvizsgálatát jelenti a „tanárképzést” hatályon kívül helyező rendelet ama közlése, miszerint „a gazdasági akadémia tanszékeit a jövőben pályázat útján töltöm be”. Ehhez a jelölés jogát az illetékes tanári testületre bízza, de elvárja, hogy ,,minden helyi és mellékszempont figyelmen kívül hagyásával... kizárólag a tanügy érdekeit” tartsák szem előtt. Ám a kiválasztás „jogát magamnak tartom fenn”, és ebbe beletartozott természetesen az előléptetés is.

A minisztérium e jogával meglehetősen szubjektiven élt, amiből fonák helyzetek támadtak. Ilyen volt pl. Vutskits György ügye. Már három éve megbízott tanszékvezető volt, amikor a tanári kar rendes tanárrá történő kinevezését javasolta. Vutskits „utriusque iuris” (jog- és állattudományi) doktor és oki. gazda volt, és kb. nyolcéves gazdasági gyakorlattal is rendelkezett, letette a bírói-ügyvédi vizsgát, és jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Mindezek alapján az 1933. február 20-i tanári kari ülkés megállapította, hogy „megfelelőbb szakembert pályázat útján sem lehetne találni” a jogi tanszék betöltésére.

A miniszter a javaslat ellenére március 6-án csupán rendkívüli tanárrá nevezte ki Vutskitsot, Bíró Gyulát — aki néhány hónappal később kapott tanszékvezetői megbízást — azonban már 1933. június 19-én rendes tanárrá. (Vutskits Györgyöt csak jó egy évvel később, 1934 augusztusában kapott kinevezést rendes tanárrá.) Az 1933. június 26-i tanári ülésen Bittera a „régóta mellőzött Révy Dezső érdekében emelt szót... tekintettel arra, hogy szolgálatát Bíróval és Kolbaival kezdte egy napon és Révy a X., nevezettek pedig már a VII. és VIII. fizetési osztályban vannak, a tanári testület egyhangúlag Révy Dezső mielőbbi kinevezését kéri”.

Groffits elvárta, hogy a tanári kar minden tagja „az akadémia tradícióihoz híven ne csak a katedrán fejtse ki működését, hanem tudományos irodalmi téren is”.164

Ebben az időszakban a legtöbbet Gróf Béla publikált. Megalapítója és szerkesztője volt a Cukorrépának (1928—1944), szerkesztette a Mezőgazdaság (és Kertészet) című folyóiratot 1928-tól 1934 nyaráig, a 8. számtól Villax Ödön folytatta a munkát. Gróf ekkoriban fejlesztette ki a Gépkísérleti Állomással karöltve a „Vulkán” bogárégető, majd az „Avaria” bogárfogó gépet, de szervezői tevékenysége sem lebecsülendő: Ercsiben megszervezte a cukorrépa-termelők harmadik országos vándorgyűlését, továbbá Győrött, majd Nagy- és Kisigmánd gazdáinak tartott továbbképző tanfolyamot, hogy ismertesse a répakártevők elleni védekezés módjait.

Bittera folytatta eddigi tevékeny szakirodalmi működését. Az oktatói kar többi tagja is igyekezett eleget tenni Groffits felszólításának: a leggyakrabban Vutskits nevével találkozhattak az olvasók a harmincas években a gazdatisztek érdekvédelmét szorgalmazó közlemények alatt. (Nyilván nem tetszett ez az OMGE egyes vezetőinék.)

Az oktatói kar publikációs tevékenységét eddig csak igen hézagosán és pontatlanul, rendszertelenül tartalmazták a különböző jelentések. Gróf javaslatára 1933-tól a minisztériumhoz küldendő „tanévtörténeti” jelentéshez mellékelték az oktatók szakirodalmi munkásságának bibliográfiáját.165

Több magángyakomok is jelentkezett 1932-ben, mint korábban. Bizonyára volt közöttük olyan fiatal, aki nem jutott álláshoz és vállalta a „díjtalan” alkalmazást abban a reményben, hogy majd leg139