Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
szükségesnek, amely nem rövidíti a tanulmányi időt, nem ad félévi szünetet és mellőzi a beiratkozást a következő félévre. A tanrenden nem kell változtatni. Vutskits György s. tanár, a jogi és közgazdasági tárgyak előadója könnyű helyzetben lehetne, hiszen elméleti tárgyait, illetve előadásait átcsoportosíthatná, de ő mint okleveles gazda is, az egész tanulmányi rendet tartva szem előtt, nagy nehézségeket lát jelenleg. Ezen csakis a rangemelés, a négyéves főiskola változtathat — ami viszont most már elodázhatatlan feladat. Haider Henrik az erdészet meghívott előadója, a hallgatóság szempontjából előnyösebbnek tartja a féléves rendszert, de ő a maga részéről is jobbnak tartja. Máris kidolgozta tárgyainak az ehhez igazodó tanmenetét. Szlávik Endre kertészeti felügyelő szerint a féléves tanulmányi rendszer előnyösnek mutatkozik több okból is, de hátrányai is lennének, ezek közül legnyomatékosabbnak a szorgalmi időszak rövidülése látszik. Jelenleg az áttérés a féléves rendszerre különösebb előnyt nem nyújtana, hiszen a „hároméves tanulmányi idő mellett az éves tanítási rendszer alakult ki”. Vagyis: a féléves rendszer majd az új, négyéves főiskolai tanterv összeállításakor vezetendő be. Szlávik Endre szavai akár összefoglalása is lehetett a tanári kar véleményének. Ehhez még csupán egy javaslatot kellett csatolni, miszerint ,,a tanári testület tisztelettel kéri a Nagyméltóságú Miniszter Urat, hogy a négyéves tanterv szerinti kiképzést egyelőre a magyaróvári m. kir. gazdasági akadémián kísérletképpen elrendelni kegyeskedjék”. Ezt azonban Bánvdrth Sándor, az akadémia legválságosabb éveinek igazgatója már nem érte meg. 54 éves korában, 1930. szeptember U-én gyenge, megviselt szíve megszűnt dobogni.152 A Monarchia fénykorában végezte el az akadémiát, majd rövid ideig jogot hallgatott a fővárosban, de már 1899-ben visszatért Óvárra, és itt még a nagy tanári kar legifjabb tagjaként kezdte oktatói működését. Inkább volt tanár, mint kutató. Felhalmozta magában mások kutatásai eredményeit, és adta tovább tudását hallgatóinak. Tekintélyes megjelenésű tanárként ismerték meg az új növendékek, ám hamarosan meglelték a szigor alatt a jóságos, értük aggódó igazgatót, aki jó néhány fegyelmi és egy-egy „rendőri” ügyirat tanúsága szerint mindig az ifjúság védelmére kelt, ha őszinte megbánást és a javulás szándékát tapasztalta. Tanárként és igazgatóként egyaránt megállta helyét; életét Óvámak áldozta. Megérdemli az utókor tiszteletét.153 Az új igazgató: Groffits Gábor programja 1930. október 15-én az FM a keszthelyi műszaki tanszék tanárát, Groffits Gábort bízta meg az óvári gazdasági akadémia igazgatói teendőinek ellátásával. (Bánvárth halála utáni hetekben Zalka Zsigmond ny. igazgató végezte e feladatot.) Groffits Gábor 22 évi keszthelyi tanársága alatt nagy tekintélyre tett szert, érthető, hogy Keszthelyen nehéz szívvel vettek tőle búcsút az akadémia falain kívül is.154 Számon tartották tevékenységét a hazai és a külföldi szakkörök egyaránt. Hazánkban a mezőgazdasági építészet legkiválóbb szakértőjeként emlegették, külföldön pedig jó néhány város (Berlin, Freiberg, Cottbus, Lipcse, Temesvár) maradandó építményei őrzik nevét. Bemutatkozásakor 1930. október 23-án az óvári tanári kar előtt elmondta: „nem is gondolta, hogy mint technikus, igazgatói megbízást kapjon s hogy ez mégis megtörtént, abban a felettes hatóságunk intézkedése mellett a gazda-tanártársak elismerését is látja a mérnöki munka iránt”.155 Groffits az akadémia belső életének megismerése után törés nélkül folytathatta az akadémia haladása, reformja — vagyis főiskolai rangra emelése érdekében folyó erőfeszítést. Bánvárthnál energikusabb fellépése, továbbá egyetemi magántanári — az akkori egyedüli tudományos — fokozata is elősegítette ténykedését. Az eddigi reformtörekvéseket jól ismerte, hiszen Keszthelyen maga is részt vett a munkálatokban. Most, igazgatóként a felsőoktatási hagyományoknak megfelelően, tanévnyitó beszédei az oktatásügyről, a reformról vagy annak valamilyen fontos aktuális részletéről szóltak. Témákat — vagy inkább veszélyeket — pedig bőven kínáltak a harmincas évek is: a súlyos gazdasági válság sok olyan 137
