Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
témakör összefüggéseinek magyarázatára fordították. Ezek jelentették a nyári félév elméleti előadásait. Az intézet igazgatósága által 1820. szeptember 1-jén kibocsátott program latin és német szövege egyértelműen támasztják alá azt a megállapítást, miszerint a kezdeti években a teljes tanulmányi idő 70—75% -át a gyakorlati képzés foglalta le. Főleg az első évfolyamosoknak jelentett a gyakorlat kemény fizikai megterhelést; a másodévesek — a kor elterjedt szokásának megfelelően — már gyakorlatvezetőkként, felügyelőkként működtek. Arra törekedett az intézet, hogy minden, a mezőgazdaságban előforduló munkát megtanuljanak a növendékek. A hatalmas birtok ezekre lehetőséget is nyújtott. Megfelelő rotációban, tervszerűen sajátították el — a szerszámok ismeretével együtt — a növénytermesztést, a kert- és erdőművelés fogásait, a juhok beoltásának, a gyapjú nyírásának, mosásának, osztályozásának műveleteit; gyakorolták a terepen a földmérést stb.55 Az 1820/21-es tanévtől kezdve van nyoma az intézet anyakönyveiben az osztályozásnak. Nem csupán az elméleti tárgyakat és a magatartást osztályozták, hanem a gyakorlatot is.56 Kölcsey látogatása Csendben élte mindennapjait az intézet, a külvilág alig kapott hírt felőle. A hallgatás oka lehetne az intézet 1819-ben közölt intelme, esetleg — a reformkor szellemének megfelelően — a magyar sajtó bojkottja a német tannyelv miatt. Mindenesetre Kölcsey neheztel a sajtóra, hogy sok hetet-havat összehord külföldről, de nehéz hírt kapni arról, ami hazánkban történik. Azt intézet létezéséről tudott (követként 1835-ig Pozsonyban gyakran megfordult, bizonyára át is utazott néhányszor Óváron), de többet nem. 1836-tól — főjegyzői állása mellett — kis birtokán gazdálkodott is. „Néhány hónap előtt szükségessé lön tudnom: a magyar-óvári gazdasági intézet körülményei közelebbről mik és milyenek?” — írja a Társalkodó 1837. május 10-i számában.51 Mindeddig ugyanis csak annyit tudott az intézetről, amennyit Fényes Elek 1836-ban közölt, 1824-es adatok alapján. A tanulmányi idő két év, de összevonhatják, akik más gazdasági intézetben vagy a bécsi politechnikumban már tanultak. A felvételhez most már megkívánják a filozófiai tagozat bizonyítványát. Tandíj most sincs. A hallgatók közül hatan az alapítólevél 6. pontja szerint évi 120 forint ösztöndíjat kapnak, továbbá szállást, író- és rajzszereket. Ha betegek, gyógyításukról is gondoskodnak. Ha nincs elég pályázó az uradalmi tisztek gyermekei közül, akkor mások is elnyerhetik az ösztöndíjat. A többi hallgató maga fedezi a szállás és ellátás — 10 hónapra kb. 300 forintra rúgó — költségeit, de vannak, akikét leendő alkalmazóik vállalják. A hallgatók eddig elfértek a várban, de tavaly, amikor az elsőévesek száma 45 volt, a felvételi létszámot 30-ban állapították meg. Az intézet „főgondviselője” Wittmann Antal58 és Kleyle Joachim. A tanárok egyben uradalmi alkalmazottak is, és ily módon állandó szoros kapcsolatban vannak a gyakorlattal. Az intézetnek négy tanára van. Kopecz Gusztáv59, akit egyben rektorként mutat be, (de hozzáteszi: itt nem évente választják, hanem hosszabb ideig tölti be e tisztet) tanítja a kémiát (különösen a gazdaságra alkalmazva), ökonómiát, technológiát, botanikát, agronómiát, állatok és növények fiziológiáját. Pollák Ignác60 a zoológiát, mineralógiát, anatómiát, biotikát, juhtenyésztést és a veterináriát tanította 1832. májustól (1840. októberig). Renner Vilmos a bécsi politechnikumban tanult. A mechanikát és az architektúrát adta elő 1836. októbertől (1941. októberig).61 A szatmári születésű Kanyó Mihály, aki az intézetben Kölcseyt kalauzolta, a tiszta alkalmazott matézist tanította. Tankönyve egyik tárgynak sem volt még ekkor, a növendékek saját jegyzeteikből tanultak.62 Az intézetnek könyvtára is van, ahonnan a hallgatók „jó gondviselés kívánata mellett” kölcsönözhetnek ki könyveket. Van továbbá növény-, ásvány-, csontváz- és modellgyűjteménye is. (Balás Árpád ehhez hozzáfűzi: a gyűjtemények akkoriban igen szerény terjedelműek voltak.) 16
