Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
a programot ismertette latinul. Részletezte az elmélet és a gyakorlat birkózását és megállapította, hogy ez a küzdelem csak absztrahálva, a cselekvésben oldható fel oly módon, hogy a gazdajelölt az elméletet a gyakorlatban megvalósítja. Utána Wittmann vette át a szót. Utalt a gazda erkölcsi jó tulajdonságainak fontosságára, mert „egyedül ennek az értéke határozza meg a gazda igazi értékét, ami nélkül a tudás holt tőke marad”. Ilyesféle szellemet sugároztak ki az intézeti törvények, amelyeket a jelenlevők előtt fölolvastak. Majd Moson vármegye alispánja, Németszeghy István mondott köszönetét az alapítónak. Végül Albert Kázmér és Károly Lajos főhercegeket éltették.39 (Károly Lajos a napóleoni háborúk sikeres hadvezére, a hadtudomány elismert művelője volt. Tetteit Lenau a „Zum Jubelfeste des Erzherzogs Kari” című ódájában énekelte meg.) Az alapítólevélben nem esik szó a felvétel feltételei közt iskolai végzettségről, a Tudományos Gyűjtemény azonban közli, hogy az „alsó és felső tudományokban, kivált philosophiában jártosság... kívántatik tőlük”. Nem tudjuk, milyen előképzettséggel rendelkezett az a 22 növendék, akik 1818 novemberében a vár „egyik ágyos szobájában, mellyben néhány mesteri művek is vannak kis formájokban, egy jó csontvázzal együtt” megkezdték tanulmányaikat.40 1818-ban csak egy évfolyam indult. Külön igazgatója nem volt az intézetnek, e teendők a kurátor és a vezető (dirigirender) professzor között oszlottak meg. Ez utóbbi az intézet megnyitásakor Liebbald Gyula volt, de tanította a természetrajzot, az állatgyógyászatot és lótenyésztést is.41 Klingenstein Leopold, addig a bécsi egyetemen Trautmann professzor mellett a mezőgazdaságtan segédtanára, „kipótoló oktatója” volt; Óvárott is az oeconomia ruralis-t tanította. Ök ketten — valószínűleg — „függetlenített” oktatók voltak. A harmadik Kait Péter (segéd)tanár, az uradalmi építészi teendők ellátása mellett tanított. Egy korabeli hír szerint „az erdőtudományt a herczegi erdőmester segédje, nemes Kleebom Ferenc” tanította (aki tanulmányait Krummenauban, Schwartzenberg herceg gazdasági tanintézetében végezte), továbbá a természetrajzot. (A név pontatlan, de nyilvánvalóan Kleebomi Gürtler — csehesen: Girtler — Ferencről van szó, aki Wittmann kurátortársa volt az első három tanévben.)42 A sajtó hangvétele — és Liebbald távozása Az első félév még be sem fejeződött, amikor Liebbald Gyula állásáról leköszönt és visszatért Keszthelyre. Nincs tudomásunk arról, hogy bárkivel is nézeteltérése lett volna Óvárott; akaratán — és hibáján — kívül kerülhetett olyan helyzetbe, amelyből nem látott más kiutat. Liebbald Gyula 1806-ban lett a keszthelyi Georgikon tanára. Állatgyógyászatot, lótenyésztést, kémiát, technológiát tanított és nevét külföldön is számon tartották: tagja volt a szentpétervári és a párizsi tudós társaságoknak, és éppen 1818-ban (február 5-én) választották a karintiai „földmíves társaság” rendes tagjává, továbbá a bécsi gazdasági egyesület másodtitkárává, végül a prágai „gazdaságbéli társaság” levelező tagjává.42“ „In floribus” (virágjában) volt tehát, amikor 1818 áprilisában engedett a főherceg hívásának. A württembergi király ugyanebben az időben fáradozott a hohenheimi tanintézet alapításán; már csak az igazgató kiválasztása volt hátra. Mivel Württembergben nem akadt megfelelő jelölt, Hartmann tanácsos négy ismert mezőgazdasági szaktekintélyt (Johann Friedrich Cottát, Stuttgart jeles könyvkiadóját, Albrecht Thaer berlini professzort, valamint az akkor porosz szolgálatban álló Johann N. Hubert Schwerz tanácsost és Christian Carl André tanácsost, több lap — a stuttgarti Das Württembergische Correspondenzblatt, a prágai Oekonomische Neuigkeiten és a Hesperus — szerkesztőjét) kért fel, hogy javasoljanak megfelelő igazgatót az intézet élére. André Liebbaldot, akkor még a keszthelyi Georgikon tanárát javasolta, továbbá még három személyt. A király azonban nem is foglalkozott velük, ugyanis Schwerzet sikerült rávenni, hogy lépjen ki a porosz állami szolgálatból és vállalja el az intézet vezetését.43 Liebbald tehát nem állt közvetlen kapcsolatban Hohenheimmel, nem is pályázhatott az igazgatói állásra, de nyilván értesült a fejleményekről, az óvári hívásnak már engedett. Mindezek után az óvári intézetet eufóriás hangon beharangozó A-szignó alatt megjelent közle13
