Précsényi Árpád (szerk.): A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Évkönyve, 1968/69-1972/73

I. A FŐISKOLA ÉS JOGELŐDEINEK TÖRTÉNETE

fontosabb feladat az elméleti és a gyakorlati képzés megfelelő tartalmának és helyes arányainak kialakítása volt.

Több felsőfokú technikumi szak adatait összevetve, a szaktechnikus képzés tantervi struktúrájának jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

A három éves képzési idő alatt a tárgyak száma 23-27 között mozgott, a heti óraszám 36 volt, a képzés óraszáma mintegy 3 200 órát tett ki. Az elméleti és gyakorlati tantárgyak óraszámának aránya 45:55 volt.

A hallgatók félévenként 6-7 vizsgát tettek le. Üzemi gyakorlaton két alkalommal vettek részt, az első és a második év anyagához kapcsolódóan.

A szigorlatok száma általában 3 volt. A harmadik év második felében a hallgatók záródolgozatot készítettek és a harmadik év végén államvizsgát tettek. Az államvizsga keretében három - a szakirányú képzésnek megfelelő - tárgyból adtak számot tudásukról és az ÁVB előtti sikeres szereplés alapján kapták meg a képzés szakirányát feltüntető szaktechnikusi oklevelet.

A szaktechnikus képzésnek oktatási előzményei nem voltak, igy a tananyag felülvizsgálata, a tantervek módosítása - az oktatásban szerzett tapasztalatok alapján - a KPM Oktatási Osztálya irányításával, állandóan napirenden volt.

Az elméleti képzés színvonalának növeléséhez, az oktatás tartalmának megfontolt megválasztása mellett hozzájárult a megfelelő segédletek, jegyzetek, szakirodalom biztosítása. Az anyagi lehetőségek keretein belül a felsőfokú technikumok vezetősége megvetette az intézmények könyvtárának alapjait.

A gyakorlati ismeretek oktatásánál egyenlő súllyal szerepeltek a módszertani kérdések és a gyakorlati oktatás minél jobb feltété22