Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1975
1975. január 22., Főigazgatói tanács rendes ülése - 1. A Főiskolán folyó marxizmus-leninizmus oktatás helyzete és feladatai. Előadó: Dr. Varga László főigazgatóhelyettes. - 2. Beszámoló a Tanács legutóbbi ülése óta eltelt időszak fontosabb eseményeiről. Előadó: Dr. Hegedűs Gyula főigazgató. - 3. Beszámoló az oktatók egyéni továbbképzési terveinek teljesítéséről. Előadó: Dr. Varga László főigazgatóhelyettes. - 4. Tájékoztató a tudományos és fejlesztési alap (TKFA) keretében folyó munkákról és az 1975. évi tervekről. Előadó: Tallós Elemér főigazgatóhelyettes. - 5. Beszámoló az 1974. évi nemzetközi kapcsolatokról. Előadó: Tallós Elemér főigazgatóhelyettes. - 6. A hazánk felszabadulása 30. évfordulójának főiskolai megünneplésére vonatkozó rendezvények terve. Előadó: Dr. Varga László főigazgatóhelyettes. - 7. Bejelentések.
hiánya. Az elkészült tananyagok nem mindig tükröznek egységes szemléletet. A színvonalas tananyagok készítését hátráltatják a lényeges kérdésekben fennálló nézetkülönbségek, fontos teoretikus problémák tudományos megválaszolatlansága. Legnagyobb a lemaradás a filozófia jegyzetek és tankönyvek megírásában. Az új tananyagok megírását az is késlelteti, hogy a vezető oktatók egy része ezt a munkát minden más feladat mögé helyezi. A tananyagírásnak nincs meg a kellő erkölcsi és anyagi elismerése. Tarthatatlanul hosszú a tananyagok kiadói átfutási ideje is. 5. Fellendült a marxizmus—leninizmus tanszékek kutató és publikációs tevékenysége. A tanszéki kutatások közelebb kerültek a gyakorlathoz. A tanszéki tudományos kutatómunkában új vonás a kiemelt távlati és középtávú kutatási témákhoz való kapcsolódás. Több tanszék vett reszt a helyi pártszervek döntéseit megalapozó és helytörténeti kutatásokban. Politikai gazdaságtanból és szociológiából növekedett a szerződéses kutatások száma is. Helyenként megfigyelhető a részkérdések felé való orientálódás, az ideológiai és politikai szempontból kényesnek tartott kérdések megkerülése. Mindez maga után vonja a teoretikus és szintetizáló kutatások háttérbe szorulásának, a dezideológizáló prakticizirms térnyerésének veszélyét. A tudományos szocializmus témakörei kutatásának ösztönzésére és támogatására tanszékközi munkaközösségeket szerveztek. A tudományos szocializmus témáinak kutatását lassítja az a speciális körülmény is, hogy az oktatók sok esetben az oktatásban közvetlenül kevésbé hasznosítható témákból írnak disszertációt. Továbbra sem tekinthető megoldottnak a kislétszámú tanszékek oktatóinak tudományos tevékenysége, valamint a tanszékeken folyó kutatómunka irányítása, szervezettsége és anyagi ösztönzése. A jelenlegi támogatási rendszer a társadalomtudományok tekintetében további differenciálásra szorul. 6. a) A felsőoktatási intézményekben a marxizmus—leninizmus oktatását jelenleg 741 főállású és 140 kinevezett vagy tartósan alkalmazott másodállású oktató végzi. Nőtt oktatóink ideológiai-politikai felkészültsége, a tudományos fokozattal rendelkezők száma, gazdagodtak oktatási tapasztalataik, és emelkedett pedagógiai felkészültségük. Az oktatók — néhány százalékuk kivételével — alkalmasak a marxizmus—leninizmus oktatására és a hallgatók világnézeti nevelésére. Szakmai felkészültségük, pedagógiai rátermettségük természetesen nincs azonos színvonalon, es a növekvő követelményekhez nem egyformán tudnak felzárkózni. A kisebb felsőoktatási intézményekben — különösen vidéken — ezek a gondok koncentráltan jelentkeznek. Egyes oktatók, közöttük olyanok is, akik a marxizmus—-leninizmus oktatás megalapozói voltak, egyre nehezebben tudnak eleget tenni az oktató-nevelő és tudományos munka mai követelményeinek. Nagy gond a megfelelő színvonalú oktatói utánpótlás biztosítása. A hallgatók létszámának emelkedése, az új főiskolák létrehozása, a tanulócsoportos oktatás szélesedése és mindenekelőtt a politikai gazdaságtan oktatók körében meglevő fluktuáció miatt az oktatói szükséglet az utóbbi években jelentősen nőtt. Ugyanakkor a szakképzés rém képes kielégíteni ezeket az igényeket. Err liatt bizonyos engedményeket kelett tenni a> új oktatók beállításában. Viszonylag nagy számban alkalmaztak közvetlenül az egyetem és a főiskola padjaiból kikerült, kezdő oktatókat, illetve olyan szakembereket (jogászokat, orvosokat, agrármérnököket stb.), akik vállalták a kiegészítő szak elvégzését. Az utánpótlás biztosításának nehézsége miatt is magas a marxizmus—leninizmus tanszékeken alkalmazott másodállású oktatók és óraadók száma. A kezdő oktatók alkalmazásának következménye, hogy emelkedett a pártonkívüli oktatók száma. b) Az 55 felsőoktatási intézményben 91 marxizmus—leninizmus tanszék és szakcsoport működik. A tanszékvezetők többsége alkalmas feladatköre ellátására, néhány tanszék vezetése évek óta megoldatlan. Lényegében eltűnt az a különbség, amely korábban — elsősorban a tudományegyetemeken -— tudományos fokozatban és besorolásban a szaktanszékek és a marxizmus—leninizmus tanszékek vezetői között, ez utóbbiak hátrányára fennállt. Az egyetemi—főiskolai életben betöltött szerepük nőtt, s aktívabban vesznek részt a város, illetve a megye közéletében is. A tanszékvezetők egy részénél a szakmai fejlődéssel és a tudományos tevékenységgel nem tartott lépést a vezetői készségek — elsősorban a kezdeményezőkészség —, az ellenőrző munka és az oktatókkal való foglalkozás fejlődése. Nem kielégítő a tanszékvezetői utánpótlásról való gondoskodás, valamint a pályakezdő fiatalokkal való törődés. 7. Az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalásának értelmében az állami felsőoktatási intézményekben folyó marxismus —leninizmus oktatás továbbfejlesztése érdekében a következő fontosabb feladatokat kell megoldani : ' ; ~~ a) A világnézeti neveles hatékonyságának fokozása érdekében növelni kell a marxizmus — leninizmus oktatás világnézeti nevelő erejét, politikai orientáló szerepét. Fő célunk az. hogy olyan szilárd marxista—leninista világnézettel rendelkező szakembereket képezzünk, akik ismerik a marxizmus—leninizmus elméleti p líf
