Horváth Richárd (szer.): Feudáliskori gazdasági iratsorozat - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Segédletek 3. (Győr, 2004)

Bevezetés

Iratok A XIX. század negyvenes éveiben lezajlott rendezéskor a gyűjtemény szálas iratanyaga évenként újrakezdődő folyószámozással ellátott rend­szerben kapott helyet. Azonban nem csupán a jelzetek, hanem maga a forrásanyag is erős ciklikusságot mutat. Mivel a zömöt az egyes káptalani birtokokon létrejött összeírások és számadások adják, ennélfogva ezek - több-kevesebb következetességgel - minden esztendőben újra és újra feltűnnek. Jellegükből fakadóan tehát az iratok csak részlegesen alkalma­sak helytörténeti, plébániatörténeti kutatásokhoz. Sokkal jobban haszno­síthatók gazdaságtörténeti, illetve intézménytörténeti összefoglalásokhoz. Ezen túlmenően pedig ez az iratcsoport képezi a káptalani gazdálkodásra és birtokkezelésre vonatkozó írott emlékek törzsét. Továbbmenve - a lehetőségek közt csupán tallózva - érdemes felemlíteni az összeírásokban és számadásokban fellelhető sok ezernyi személy- és sok száznyi helyne­vet, melyek a néprajz és a nyelvtudomány művelőinek jelenthetnek fon­tos forrásbázist. Az iratsorozat másik fontos eleme az űn. káptalani tized- és tizednegyedlajstromok. Ezek viszonylag korai időpontól, 1528-tól nagy­jából folyamatosan maradtak korunkra, így biztosítva a tizedbe vételek vizsgálatának lehetőségét. A kutatást és az 1600 előtt kelt lajstromok egyedi azonosítását megkönnyítendő ezeket a regeszták között találhatja meg a kutató, tizedkerületenkénti, illetve ha ilyenről van szó, települé­senkénti lebontásban.7 1600-tól kezdődően abban az esetben, amikor egy­­egy település lajstromáról van szó, a települést minden alkalommal meg­neveztük segédletünkben. Amennyiben viszont több település, esetleg egy egész tizedkerület, lajstromát tartalmazza az irat megelégedtünk a „Káptalani tizedlajstrom” kitétellel. Ugyancsak érdekes és értékes forrás­­bázist alkotnak a XVI. századból fennmaradt rétosztási jegyzékek. A középkori, kora újkori káptalani gazdálkodás e becses forrásai mindezi­dáig kevéssé voltak ismertek a szélesebb kutatóközönség előtt.8 Befejezésül hozzá kell tennünk, hogy a sorozat nem teljesen homogén. Egyfelől tartalmaz olyan összeírásokat, számadásokat, melyek egyértel­műen más állagba tartoznának, azonban a XIX. százában létrejött rendet és jelzetsorozatot ezek kiemelésével nem kívántuk megbontani.9 Másrészt több, gazdasági jellegűnek csupán periférikusán tekinthető forrás is talál­7 A káptalan az alábbi tizedkerületekkel dolgozott: Győr-Komáromkés, Mosonkés, Sopronkés, Rábaközkés, Vaszarkés, Tomatapolcakés, Locsmándkés, Szombathelykés, Árokközkés, Felkés, örségkés, Olaszkaközkés-Olajköz-Hegyhát-Tótság. Természetesen ezek összetétele 1777-et, a szombathelyi püspökség létrehozását követően változott. Bedy: Székeskáptalan tört 231-244. 8 Vö. Solymosi: Esztergomi jegyzőkönyv 15-20. 9 Erre legjobb példa a pápoci prépostság gazdaságainak több esztendőből fennmaradt, zömmel 1800 előtt keletkezett számadásai. Vö. Vajk: Pápoci prépostság - segédlet 5. 8

Next

/
Thumbnails
Contents