Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
288 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ írta Francsics Péter.271 Nem volt mindegy ugyanis, hogy a kíséret kikből állt. Ezért egyes különleges alkalmakkor, nagyobb udvari ünnepségekre, távolabbi utazásokra, amikor szükség volt a tudásra, tapasztalatra és tekintélyre, a continuus uraim mellé az idősebb házi uraimék közül is magához hívatott a dominusz. Ilyen különleges alkalom volt például a leány nézés és a leánykérés, amelyekre a házasulandó vőlegénynek egy idősebb, tekintélyesebb rokon vagy főember társaságában illett mennie.272 1629-ben például, amikor Batthyány Ádám Illésházy Kata kezét készült megkérni, - idősebb férfirokona nem lévén - Poppel Éva a család legtekintélyesebb főembereit, köztük mankóbüki Horváth Bálintot igyekezett mozgósítani, hogy fiát elkísérjék. „Nem méltó,” - írta Poppel Éva fiának - „hogy csak az udvar népével menj oda, mert az űkegyelmek böcsületinek tisztesség adassák, de afféle házasság dolgában kevesebbet tudnak az öreg embernél, és az egyszer ilyenkor köll melletted az böcsületes öreg főembereknek lenni, az kikkel böcsületet vallhass és tanácsokkal tartsanak, mert most olyat mondhatsz, hogy jobb volna meghalnod, hogy sem szódat megmásétanod. Azért Horvát Bálint uramat több főemberekkel együtt elvigyed veled.”273 A tekintélyes kíséretre tehát Poppel Éva szerint nemcsak a társadalmi elvárások, a reprezentáció, a „becsületvallás” miatt volt szükség, hanem azért, is, hogy a fiatal dominuszt „tanácsaikkal tartsák”. Később, 1658-ban maga Batthyány Ádám is arra intette familiárisait végrendeletében, „hogy asszonyokat és urokat... jó tanácsokkal segéljék”.274 1 629-ben azonban Horváth Bálint jelenléte egyben az anyai ellenőrzést is szolgálhatta fia fölött, amelyet a fiatal főnemes inkább terhesnek, mintsem hasznosnak érzett, és a javasolt főembereket nem vitte magával. Poppel Éva még két év múlva is sérelmezte ezt a dolgot: „Igen tudtam azt is immár jó fiam, hogy gyakorta nemigen sokat fog az én szóm előtted. Mindazáltal én mégis megcselekedtem azt, hogy Horvát Balint uramat hozzám hivatván minden dolgot derekasan eleibe adtam, és az én akaratomat is voltaképpen tűle megizentem, de csak szónak sem állottál neki, hanem elmentél előtte.”275 271Prancsics Péter levelei P. É.-nak, Regensburg, 1630. júl. 9-10.: MOL P 1314. n° 15376-15377. 272Radvánszky: Családélet I. 143. 273P. É. levele B. Á.-nak, Szentgotthárd, 1629. okt. 30.: Iványi: Pázmány 9.; Iványi- Fazekas-Koltai: Pázmány 73. 274BÁVégr.
