Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte

98 .Ifjúságunk ... idejétől fogván' kérdése, a katolikusok bálványozással és egyebekkel való rágalmazása, a két szín alatti áldozás) ráadásul (az utolsó kivételével) a Kalauzban összefog­lalva is megtalálhatók a „Rövid tanúság, mint kelljen hasznoson beszélgetni a hit dolgairól?” című fejezetben.201 Úgy látszik, hogy a Batthyány Ádám által fölvetett problémák Páz­mányt is foglalkoztatták. Másfél évvel később, 1631 elején ugyanis egy kü­lön könyvet szentelt az Ádámot katolizálásra késztető érvek kidolgozásának Bizonyos okok, mellyek erejetűl viseltetvén egy főember az új vallások tőré­ből kifeslett, és az római ecclesiának kebelébe szállott címmel. A „főembert” ugyan nem nevezte meg, de sokatmondó, hogy az ajánlást Poppel Évához címezte.202 Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy amikor 1633-ban a re­formátus Kismarjai Veszelin Pál dialógus formában választ írt Pázmány Péternek Kegyes és istenes beszélgetések címmel, akkor a beszélgetés egyik szereplője Krisztus lett, a másik pedig Ádám volt, „ki ez semmirekellő, pat­­varkodó, szitkokkal teljes és nem igaz okokért keresztyén hitit elváltoztatta, és az Úrnak nyája közül az Antichristus seregében állott. Ádám az Cardi­­nálnak beszédit számlálja, az Christus ellenben azokra teszen valamit rövi­deden.”203 Batthyány Ádám formális áttérése 1629 szeptemberének első hetében történt. Az eseményről legrészletesebben és leghatásosabban a jezsuita pro­vincia litterae annuae-ja számolt be, noha a megtérő nevének említése nél­kül. Eszerint az ifjú főnemes, akinek anyja „dodonai tölgy” volt az evan­gélikusok között, az anyai könnyeknek ellenállva, titokban érkezett Bécsbe csekély kísérettel, hogy az Ám Hof-on álló jezsuita templom Szt. Ignác ká­polnájában a rend egyik tagja (talán Lamormaini) előtt nyilvánosan letegye a hitvallást.204 Forró György, aki szemtanúja lehetett az eseménynek, azt 201 Pázmány Péter. Igassagra vezerlö Kalauz. Pozsony 1623. 2. kiad. Vö. RMNy n° 1293. A „Rövid tanúság” (III. könyv XVI. rész): 410-413. B. Á. hivatkozása: „Mely mondáso­kat a Magyar Kalauzban hosszan leírva találtam [a lapszélen:] föl. 186., 168”: Fazekas: Bekehrung 301.; Fazekas: Áttérési irat 105. - A kötet B. A. könyvei között: Koltai: Könyvtár n° 43., 364. 202RMNy n° 1511. Részletesen ismerteti: Szilasi: Batthyány Ádám 9-12. Ld. még: Schimert: Pázmány 384. - Az RMNy cáfolta azt a korábbi tévedést, hogy a mű Leonard Lessius munkájának fordítása lenne, de Pázmány egy másik munkájáról (Dissertatio, an unum aliquid ex omnibus Lutheranis dogmatibus, Romanae Ecclesiae adversantibus, Scriptura Sacra contineat. Posonii 1631.; vö. RMNy n° 1512.) vélte, hogy azt Pázmány В. A. meggyőzésére írta. Ez azonban nem valószínű, mert B. Á. nem tudott jól latinul. 203 Kismarjai Veszelin Pál: Kegyes és istenes beszélgetések, amelyekben az Ur Christus ... Adamnak egy el tévelyedet fiat meg akarja téríteni. Debrecen 1633. 3-4. Vö. RMNy n° 1562. 204„clam ea Viennam ad Domu Professam parva comitatus manu advolavit, ubi cum Sacerdote nostro composita in Odaeao S. Ignat' praemisso publico in Religionem Ort-

Next

/
Thumbnails
Contents