Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
80 .Ifjúságunk ... idejétől fogván' áthelyezésbe, Kanizsai Pálfi János április 9-én érkezett Németújvárra, ahol aznap, nagycsütörtökön tartotta első prédikációját.100 A Batthyány-birtokokon megüresedett más lelkészi helyekre azonban Poppel Éva igyekezett a reformátusok helyett evangélikusokat behelyezni. Volt, ahol nem járt sikerrel, mint például Körmenden, ahol a zömében hajdúkból álló lakosság tiltakozásával találkozott. „Új sectát ne adjon közinkbe” - írták Poppel Évának 1627-ben.101 A muraközi Torniscsán viszont, amikor 1631-ben meghalt a református lelkész, Poppel Éva a gyülekezetei evangélikus lelkészre bízta, és így - panaszolta Kanizsai Pálfi János - „az egész sziget [a Muraköz] a pápistákra és az ubiquitáriusokra [evangélikusokra] szállt.”102 Mindezen kísérletek ellenére a Batthyány-birtokok lelkészei túlnyomórészt reformátusok maradtak, és Poppel Éva kénytelen volt velük is jó kapcsolatokat, ápolni. Kanizsai Pálfi János például - akit 1629-ben püspökké választottak - két könyvét is az úrnőnek ajánlotta,103 miközben éles vitát folytatott az evangélikus Zvonarics Istvánnal, akit Poppel Éva szintén támogatott.104 A református többség miatt megvalósíthatatlannak bizonyult Poppel Évának az a szándéka is, amellyel egyházai függőségét szerette volna megváltoztatni. „A nagyságos asszony szájából gyakran lehetett hallani, hogy az ő fennhatósága alatt levő lelkipásztorok a sárvári [evangélikus] püspöktől függjenek és annak a zsinatát látogassák - panaszolták 1629 januárjában a dunántúli református egyházkerület esperesei Németújváron tartott tanácskozásukon.105 Ekkorra azonban a nagyasszony már lemondott az elszakadás gondolatáról, mivel feltehetőleg fontosabbnak tartotta birtokai egyházszervezeti egységét és a békességet, mint az evangélikusok esetleges önállósulását. 1627-ben már ő parancsolta meg az elszakadást fontolgató evangélikus lelkészeknek, hogy legyenek jelen a körmendi református zsinaton.106 100Kanizsai Pálfi: Jegyzőkönyv. MPEtA IX. 82-83. Vö. Thury: Dunántúl 243-244.; Makár: Kanizsai Pálfi 21-22. 101Tóth I. Gy.: Körmend 141. 102„mea ipsi patrona patrocinante, ipsumque eo promovente, pastor ubiquitarius occupavit, et sic tota illa insula papistis cessit et ubiquitarius”: Kanizsai Pálffi levele János Pathay Istvánnak Németújvár, 1631. máj. 16. után: MPEtA III. 72. Vö. Thury: Dunántúl 209.; Payr: Dunántúl 423.; RMLt II. 17. n° 142. 103RMNy n° 1315., 1553. 104RMNy n° 1316., 1326. Zvonarics István és testvére, György adta ki 1627/1628-ban apjának, Mihálynak posztilláskötetét, amelyet P. E. anyagilag is támogatott: RMNy n° 1380., 1404. Zvonarics Györgyről részletesen ld. alább. 105Thury: Dunántúl 223.; Payr: Dunántúl 194. Vö. Magyar: Güssing 130. 106MPEtA IX. 98. Vö. Payr: Dunántúl 195.
