Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
II. „Ifjúságunk és elménk értésünknek idejétől fogván” Batthyány Ádám udvari műveltsége (^5© ©^) „Február tizennégy Urunknak gyermeket adott / kit Krisztus őrizzen, óvjon, boldogítson, / Március nyolccal született Szentiélekben, / Ádám neve őrzi jámbor becsületben / Elfogyván a sorból ezer és hatszáz év / Itt a tizedik, Krisztus Urunk, Tiéd.” - így adható vissza magyarul az a latin vers, amelyet Beythe István németújvári prédikátor szerzett Batthyány Ádám születésére és keresztelőjére.1 A németújvári vár fűtött szobái ugyan kellő biztonságot adtak a kisfiú számára, de a bástyákon kívül egy veszélyes ország, és egy különös, forrongó kor várta. A négy évvel korábban véget ért hosszú oszmán háború során egész Európa megtapasztalhatta, hogy az Oszmán Birodalom legyőzhető, de a szultán mégsem vesztesként kötött békét. Magyarország továbbra is háborús terület maradt, ahol mindennaposak voltak a rablóportyák és hadjáratok. Az uralkodó, Rudolf német-római császár (1576-1612) és magyar király (1576-1608) korlátlan uralkodói igényekkel lépett föl, de ez megmaradt a reprezentáció szintjén. Céljai megtörtek a rendek ellenállásán, míg végül saját öccse, Mátyás mondatta le a magyar trónról. Németújváron és egész Magyarországon még mindenhol jelen voltak a protestantizmus és a késő-humanizmus sztoikus eszméi, de már hallatszott az újjáéledő katolikus egyház diadalmas és önbizalommal teli hangja. Az oszmán-magyar harcok, a király és a rendek közötti viták, valamint a vallási ellentétek Batthyány Ádám felnőttkorának döntéseit is meghatározták. Volt, amelyben követte nagyapját, Batthyány Boldizsárt és apját, Batthyány Ferencet, és volt, ahol új utakat választott. Szülők és gyermekkor Az 1650-es években, a németújvári várban őriztek egy latin grammatikát, amelyről a leltározó annyit jegyzett föl, hogy „Bottyáni Ferenc gram1„Est decimo quarto Februi Domino datus infans, / Quem servet Christus, prosperet et foveat, / Martis et octavo Sancto Spiramine natus, / Adami nomen servat honore pio, / Annis sexcentis et mille ex ordine fluxis, / Hic decimus fuerat maxime Christe tuus.” Iványi: Reformáció 158. n° 202.
