Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban

490

.Csak egy jó véget látunk'

81-82. kép: Batthyány Pál (1639-1674) és Kristóf (1637-1687) felnőttkori portréi. Ismeretlen festők művei, 1670 és 1680 körül.

A fiatalon elhunyt, pompás, fényes ruhában ábrázolt Pál portréja az udvari portré hagyományait követi, méghozzá elsőrangú mester kezétől. Kristóf portréja viszont apja hasonló beállítású harctéri portréjának (25. kép) párjaként készült. Hátterében balról lovascsata, jobbról pedig valószínűleg a körmendi vár látható.

(Köpcsény/Kittsee, Ethnographisches Museum. - MNM TKcs n° 570. Vö. BÉKat n° 1/21.; Koltai: Portré 432-433. - Kardos Judit felvétele.)

hagyta volna, de ez annyira hihetetlen volt számára, hogy azt gondolta: férje „csak szegény Bothiáni Ádám bosszúságára nézve ejtett olyan szót”.427 A vizsgálatnak tehát semmilyen kézzelfogható eredménye nem lett.

A Batthyányak azonban nemcsak védekeztek, hanem támadtak is. 1672. március 4-én a káptalan újabb tanúkihallgatásokat tartott, ezúttal afelől, hogy Wittmann Katalin „özvegységének idején ... nem csak eggyel, hanem egynéhánnyal is paráználkodott volna”. Ez a vizsgálat viszont tökéletes eredményt hozott. Mind a tíz tanú - köztük a pinkafői plébános is - egymással szinte szóról-szóra egyezően vallotta, hogy Batthyányné fattyú gyereket szült és „gonoszul élt” egy Peinsackl (Painszakli) nevű szabólegénnyel, aki

427„Inquisitio super testimonium Adami de Battyán”, 1672.: MOL P 1313. Major. Lad. 34. Matrimonialia n° 20. - Fogalmazványa: VaML VaKH Testamentales Fase. 7. n° 19.