Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 485 öccsének.408 Az apai végrendelet alapján ez a megegyezés nehezen értelmezhető, mivel aszerint sem Pálnak nem lehetett volna jogigénye Borostyánkőre (legfeljebb egy részének zálogba vételére), sem Kristófnak Szentgrótra. A megegyezést tehát - a későbbi események tükrében - leginkább egy olyan terv előkészületének tekinthetjük, amelynek célja a borostyánkői uradalom megszerzése volt. A Batthyány fiúk és mostohaanyjuk között ugyanis valószínűleg már korábban sem lehetett felhőtlen a viszony, és a fiúk különösen rossz szemmel nézhették a fiatal özvegy borostyánkői birtoklását. A terv megvalósítása érdekében a legfontosabb lépést Batthyány Pál tette meg. 1660. július 21-én hajnali négy óra körül katonáival behatolt a pinkafői kastélyba. Emberei kirángatták ágyából Wittmann Katalint, annak szolgálóit és kislányát, és úgy, ahogy voltak, a vár udvarára vitték őket. Ott Batthyány Pál lovon ülve várta mostohaanyját, és közölte vele, hogy parázna és erkölcstelen életmódja, valamint állítólagos törvénytelen gyermeke miatt kényszerült erre a lépésre. A nőket kocsiba ültették, és Németújvárra szállították, Pinkafőt pedig Batthyány emberei szállták meg, kitessékelve onnét a Wittmann családot.409 Németújváron Batthyánynét szigorú fogságban tartották, majd egy hónap múltával megjelent nála Batthyány Pál öt familiárisával,410 és közölték, hogy akkor nyerheti vissza szabadságát, ha 1000 forintért lemond a borostyánkői uradalomról (amelyért Batthyány Ádám 1644-ben legalább 150 000 forintot fizetett ki). Wittmann Katalin ezt természetesen megtagadta, és közölte, hogy ha élete valóban erkölcstelen volt, akkor azt bizonyítsák rá, és 408VaML VaKH Protocolla 37. kötet n° 72. 409Az eset részletes leírása Wittmann Katalin egyik (latin nyelvű) beadványában található: MOL P 125. n° 11422. Átiratát Harald Pricklernek köszönöm. - A rajtaütés időpontjáról: „Consignatio mobilium, quae Domina Catharina Barbara de Küberg, quondam Comitissa de Batthyán, cum ea die 21. Julii 1660 ... ex Pinkafeld in Güssing, ...in arrestum ducta fuerit”: MOL P 1322. Lelt. n° 144. - Az esetet említi: Hómmá: Herrschaftsgeschichte 17.; Homma-Prickler-Fleischer: Pinkafeld 36-37. 410Sajnos a Wittmann Katalin vallomásában németesen torzított neveket csak részben lehet azonosítani. „Silly”: Szily István, B. Á. komornyikja, majd németújvári tiszttartója 1659-ig, 1663-ban B. Pál continuus familiárisa (Id. a IV. fejezetet). „Schagody”: Ságodi István, 1648-ig B. Á. continuus familiárisa, 1662-ben B. Kristóf házi familiárisa, 1663- től pedig németújvári főporkoláb. „Kisvalody Walläsch”: Kisfaludy Balázs, B. Á. házi familiárisa 1655-ig, utána csákányi kapitány. A „Hödl” és „Schanks” neveket nem sikerült azonosítanom, pedig előbbi tágyalt a legtöbbet Wittmann Katalinnal. - Egy másik irat, a Wittmann Katalin kárairól fölvett leltár (MOL P 1322. Lelt. n° 144.) említi, hogy az úrnő egyes ruháit is familiárisok vették magukhoz, nevezetesen: „Chisvaludi Lasko”: Kisfaludy László, aki 1658-ig B. Á. continuus familiárisa volt. „Schöllay”: Sellyéi Pál, 1651-től a B. úrfiak segédpraeceptora, majd praeceptora (ld. följebb e fejezetben, 11. táblázat), végül 1663-ban B. Pál familiárisa volt (BÁFF). Mindezekre ld.: BÁFF.
