Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 473 következett saját zászlói alatt, majd pedig egyes főurak külön bandériumai, szintén saját zászlóik alatt: Széchy Péteré, Csáky László fiaié, Draskovich Jánosé, Esterházy Pálé, Széchényi György győri püspöké, Zrínyi Miklósé és Nádasdy Ferencé. Mindegyik sereg élén dobosok és trombitások jártak, „néha-néha fújván is németesen a trombitát”. Ezután következtek Batthyány Adám saját lovasai, három seregben: az első a megszokott színes ruhában, a második párducbőrösen, a harmadik pedig kopjákkal, az alkalomra készült fekete gyászruhában, fekete zászlóval, „címeres dobokkal és tafota címeres trombitákkal”. A lovasokat gyalog követték a közrendű emberek, a meghívott főemberek, majd - csakúgy, mint az országgyűlés alsótábláján - a városok, káptalanok és a távolmaradt főurak követei „aranyos címerekkel és szövétnekekkel”.379 Ezután következett a temetési menet szimbolikus része: a zászlók, méltóságjelvények és a mortuárium-lovak (13. táblázat), méghozzá szinte pontosan abban a rendben és módon, mint az Esterházyak 1645. és 1652. évi nagyszombati temetéseinél (77. kép).380 Batthyány Adám négy zászlóját egy-egy familiárisa hordozta párducbőrösen fölöltöztetett lovakon. Ott volt „úri színes zászlója”, hadviselő zászlója, valamint kettős (Kanizsával szembeni végvidéki és dunántúli területi) főkapitányságának két zászlója. A zászlókat két lovas „alterego” követte, akik az elhunytat kétféle formában jelenítették meg. Török Ferenc, aki díszes öltözetben ékkövekkel díszített buzogányt („botot”) tartott kezében, talán Batthyány Adám hadvezéri méltóságát, Sági Ferenc pedig, aki páncélba öltözve „mezételen hegyes tőrt tartott maga elé”, vitézségét idézte föl.381 Egy fekete ruhás gyalogos dobos és trombitások után négy fekete tafotába öltözött familiáris lépdelt ünnepélyesen, akik aranyozott sarkantyút, pallost, botot (buzogányt) és sisakot hordoztak. Ezek a fegyverek illetve fegyvermásolatok, amelyek puhább fémből vagy fából is készülhettek - az elhunyt katonai méltóságát idézték, és szintén a főúri gyászszertartások elengedhetetetlen kellékei voltak.382 A temetés után a templom falára helyezték őket, csakúgy mint Batthyány Adám fából készült, aranyozott, kétfejű sassal és ágyúkkal díszített halotti címerét, amelyet a menetben nyolc étekfogó és familiáris hordozott. (79. kép) 379BÁTem. 380Viskolcz: Esterházyak 248., 259-262. 381 BÁTem. Vö. Szabó: Végtisztesség 76-83. 382BÁTem. Vö. Szabó: Fegyverzet 65-79.; Szabó: Végtisztesség 84-102.; Viskolcz: Esterházyak 248.
