Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 469 halála után, 1664-ben Bethlen Miklós is azért sietett el Rohoncról, mert félt „a részegségtől, mellyel azelőtt a Batthyány udvar híres volt”.363 A betegség és a rosszullétek azonban nem fogták vissza Batthyány Ádám munkakedvét, és abban sem akadályozták, hogy továbbra is nagyszabású portyákat vezessen hódoltsági területekre. Ez elől már csak azért sem térhetett ki, mert az 1650-es években egyre több jele volt az oszmán hatalom meggyöngülésének, és a Batthyány Ádám körüli magyar politikai elit legfőbb céljának az országegyesítő háborút tekintette. „Most volna idő hozzá, hogy a törökökre hadakozhatnánk, és visszanyernénk, amit elvesztettünk” - írta Zrínyi Miklós a Vitéz hadnagyban 1655/1656-ban. - „Mi lenne, ha mindnyájan egybenfognánk, ha lengyel egyfelől, olasz másfelől, mi innen, kazul basa túlsó részről rázni kezdenénk az ottomán falnak fundamentomit, ... mert mindenik kénszeríttetik a török kárára ... és ha ezt elmulatja, elrepül az a jó óra, akiben ülünk most, és gyönyörködünk ebben az nem igen becsületes békesség szerzésében.”364 Ennek megfelelően Zrínyi és Batthyány a maguk részéről mindent meg is tettek, hogy a „coniuncturát” el ne szalasszák. Nem véletlen, hogy 1656 februárjában az a hamis hír jutott Prágába, hogy egy hadivállalkozás alkalmával Batthyány és Zrínyi török fogságba esett.365 Ez azonban nem volt igaz, sőt Batthyány 1656 októberében „Buda alá” ment sikerrel csatára.366 367 1657. január 23. és 26. között Nádasdy és Batthyány katonái együtt „akarván egy fordulást avagy próbát tenni Kaposvár felé”, egészen a Balatontól 100 kilométerre fekvő Mozsgóig (Dombora) jutottak „olyan szerencsével, hogy 150 rácot ... rabul ejtettek, több mint 100-at lekaszaboltak, hét falut fölgyújtottak, és majdnem 400 tehenet elhajtottak, miközben az övéik közül nem több, mint négy személy veszett el”.36' Batthyány és Nádasdy azonban csak 363Bethlen M.: Önéletírás 204. 364Zrínyi: Prózai munkák 75. 498-499 sorok, 78. 590-597. sorok. - A „coniuncturáról”, kronológiailag némileg eltérő interpretációkban: Péter: Romlás 88-95.; R. Várkonyi Ágnes. In: MT10 1043-1051.; Ágoston-Oborni: Tizenhetedik század 64-66. 365„Es gehet dahie ein Zeitung herumb, als wann der Graf Budiani und Graf von Serin [Zrínyi] in einem Straif von den Türken gefangen worden wären. Weil man aber in unseren wienerischen Briefen nicht davon meldet, so wollen wiers nicht glauben”: Harrach: Diarien VI. 133. 366Mkv II. p. 422. 367Mkv II. p. 435. „... so glücklich, dass sie bei 150 Ratzen ... gefangen kriegten über 100 derer niedersäbelten, 7 ihre Dörfer in Brand steckten, und wohl auf 400 Stück Vieh hinwegtrieben, der ihrigen aber nicht mehr, als vier Personen, hierbei verlohren.”: Ortelius II. 175.
