Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 455 ban pedig Erdődy György kérésére kereste föl Batthyány Ádámot.293 Mikor Lónyi Mihály 1644-ben a vasvári prépostságból a soproni plébánosságba távozott, utódja Folnai lett, és egyben a jáki apátságot is megkapta.294 1654-ben Zrínyi Miklós Lippay Györgynek írott levelében a szepesi prépostságra ajánlotta,295 de sikertelenül. Helyette címzetes szendrői, majd 1663-tól erdélyi püspöki címet kapott. 1666-ban soproni plébánossá választották, de még abban az évben, november 12-én elhunyt.296 Folnai beszéde ügyesen egyesítette a prédikáció és a dicsérő' oráció műfaji követelményeit.29' Gondolatmenetének kiindulópontjává azt a locus communist tette, hogy „minden grófságok, uraságok, birodalmak és hatalmasságok Isten kezében vannak”, és ezt a materia generalist többek között az udvari életből vett példákkal világította meg: „miképpen a táncjárásban hol jobb kézre, hol bal kézre veszi a táncos az ő táncos társát, és kedve s szabad akaratja szerint forgatja és rendeli”, úgy tesz Isten is az emberekkel. Legfontosabb exempluma azonban magának Formentini Aurórának az élete volt, akinek „bezzeg sokat ígért vala ez csalárd világ ... midőn amaz ... második Ferdinánd római császár udvarában böcsülettel és illendő méltósággal hízelkedett néki... gróf Botthyáni Ádám uramnak házastársává lévén szép úrfiakkal, s kisasszonyokkal meglátogattatott”, majd ugyanez a világ „szerelmes urát kedves feleségétől ... a betegeket orvosoktúl, az szegényeket irgalmas anyjoktúl ... megfosztja.”298 Ezen a ponton tehát a prédikáció ügyesen váltott át a vallási tanításból az elhunyt dicséretére, a devóciót a reprezentáció szintjére emelve. A mise és beszéd után a grófnő holtteste „őnagyméltóságú urátúl rendeltetett és épéttetett temetőhelyére ... németújvári kalastromban illendő pompával és böcsülettel késértetett.”299 A temetési menet élén az összegyűlt urak „színes” lovas seregei jártak, őket követte a fekete gyászruhába öltöztetett lovas sereg (föltehetően az udvari sereg vagy annak egy része). Ezután mentek a környékbeli nemesek saját szekereiken és hintókon, majd pedig a meghívott stájer nemesurak (a neudaui-i Rottal, a perneggi Rindsmaul és más családok tagjai). Utánuk gyalogoltak az egyháziak, külön csoportokban a ferencesek, kármeliták és domonkosok, majd a kántorokból álló kórus és a 293L. M. levele B. Á.-nak, Szombathely, 1644. márc. 3.: MOL P 1314. n° 29851. 294Desics: Vasvár-szombathelyi székeskáptalan 321. 295ZrÍnyi: Összes művek II. 205. n° 194. 296Bán: Sopron 221-222.; Fazekas: BPMH n° 2012. 297Vö. Kecskeméti: Domini sumus 388-396. 298Folnai: Praedikatzio 18., 15., 29., 31. 299Folnai: Praedikatzio címlap.
