Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
428 „Csak egy jó véget látunk' renchez közbenjárásáért, mert ennek a szentnek a segítségét „már ő is megtapasztalta fiának, [IV.] Ferdinándnak születésekor”. Ennek következtében 1635. november 5-én újabb szerzetesek érkeztek Bécsből a szülő grófné segítségére, Paulai Szt. Ferenc rendjéből, a paulánusok vagy más néven minimusok közül. Ez a Dél-Itáliából származó remeterend 1626-ban ugyancsak II. Ferdinánd császár hívására telepedett meg Bécsben, a Wiedner Hauptstrasse elején. Johannes Hagen, a paulánusok collega provincialis-а és egy azonos nevű rendtársa, Johannes fráter november 5-én érkeztek Németújvárra. Ok is miséztek és imádkoztak Batthyánynéért, aki november 13-án este 10 órakor valóban egészséges fiút szült. Wiltheim páter legelőször sírásából ítélve lánynak vélte, de socius-a azt mondta: „Nem hallod, hogy vitéz?”16' Az örvendetes hírről mind Wiltheim, mind Hagen levélben számolt be a Bécsben tartózkodó Batthyány Ádámnak, és másnap a grófné lakosztályában tartott mise után az atyák együtt énekelték a Te Deum-ot.167 168 Pár nappal később azonban az újszülött megbetegedett, annyira, hogy halálától tartva Wiltheimnek meg is kellett keresztelnie. Az apa távollétében azonban nem mertek neki nevet adni, így a keresztség a név elhagyásával történt. A gyermek betegségének hírére Batthyány is hazasietett, de mire megérkezett, az életveszély már elmúlt.169 1635. november 23-án a jezsuita visszautazott Bécsbe, a paulánusok egyike, Johannes Hagen azonban továbbra is Németújvárott maradt, és megkezdte az ádventi roráté-miséket.170 Wiltheim Bécsben beszámolt útjáról Eleonóra császárnénak, a főhercegnőknek, továbbá meglátogatta a gyerekszülés miatt Csákynéval Bécsben tartózkodó Lobkovicz Poppel Évát is, akivel érdekes, hitvitába hajló diskurzust folytatott a gyermek nevéről és vészhelyzetben történt kereszteléséről.171 December 5-én azonban levelet kapott Batthyánytól, aki ismét meghívta udvarához karácsonyra, illetve a január elejére tervezett ünnepélyes keresztelőre, így december 17-én ismét 167Wiltheim: Itinerarium 141.; Koltai: Wiltheim 652.: „Non audis militem esse?” - A „miles” jelentéséhez ld.: Szilasi: Batthyány Ádám 5., 28.; Németh S. Katalin: Ajtatos volt-e Batthyány Ádám? ItK 108 (1994) 510-511. 168Gaspard Wiltheim levelei Batthyány Ádámnak, [1635.] nov. 14.: MOL P 1314. n° 52409., n° 52416-52417. Johannes Hagen levele В. Á.-nak, Németújvár, 1635. nov. 13.: MOL P 1313. n° 17960. Vő. Koltai: Wiltheim 664. 169Wiltheim: Itinerarium 142.; Koltai: Wiltheim 653. 170Johannes Hagen levele Batthyány Ádámnak, Németújvár, 1635. dec. 3.: MOL P 1313. n° 17959. 171B. Á. levele P. É.-nak, Németújvár, 1636. nov. 21.: Poppel Éva levelezése 171-172. n° 42. - Wiltheim leírása a P. É.-val való találkozásról: Wiltheim: Itinerarium 142.; Koltai: Wiltheim 653.
