Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
38 „Őstől maradott jók” Hunyadirul Lajos királyra maradott / Ki is vitézivel gyakran ebbül ivott / Battyáni Ferencnél pohárszéki állott / Bortöltője lévén híven forgolódott // Kinek hűségéért hogy Német Uyvárát / Adta, ráköszönte ez akkor poharát / Az király éltéért megiván a borát / Hű szolgálatjának vette méltó árát ...” Újabb művészettörténeti kutatások szerint azonban a serlegen előforduló fonaldísz szabadalmát csak 1527-ben nyújtották be a velencei tanácshoz, így könnyen lehet, hogy ezt a serleget sem Mátyás, sem II. Lajos nem látta. Ennek ellenére 1929 óta, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumba került, az állandó kiállítás és minden Mátyás királyról szóló kiállítás kötelező kelléke.96 A serleg első említése 1644-ből való, Batthyány Ádám németújvári tárházának leltárában található: „kívül aranyozott tokban Mátyás király üvege”.97 Az ezüst talpat a tárház 1684. évi leltára említette először, a vers pedig megtalálható egy 1782 és 1805 között összeállított kéziratos versgyűjteményben. Ezek alapján Buzási Enikő úgy vélte, hogy a verses talp a XVII. század végéről való.98 Ennek azonban ellene látszik szólni a vers második része, amely a Batthyány családot dicséri, „mely ház eleinek most is követője / Királyának igaz, s állhatatos híve” és Rohoncon .„sok szegény legénynek szükségét enyhíti”, szemben a „gazdag, dús papok” és „némely urak” udvarával, ahol „nem lévén szívekben hazánk szereteti, / A vitéz embernek sincsen tiszteleti”. Szinte elképzelhetelen, hogy a katolikus Batthyányak idejében efféle antiklerikális szöveget vésettek volna egy ilyen fontos darabra. Ezért a vers keletkezését inkább a XVI-XVII. század fordulóján, a református Batthyány II. Ferenc környezetében kell keresnünk. Wathay Ferenc 1604-ben keletkezett 24. éneke (Áldott magyar nemzet...) például hasonló hangnemben gúnyolja „az jó, szűz papokat”, és dicséri az 1590-ben elhunyt Batthyány III. Boldizsárt, aki „idegen nemzetnek zablát ő szájában / Megrántván, nem hagyja vala szágoldásban”.99 Batthyány Ferenc udvari szerepéről az okleveles adatoknál többet is tudunk. Mint nagy termetű, erős ember, az udvari lovagi tornák ünnepelt szereplője volt,100 de nem vetette meg a zenét, a táncot és az udvarhölgyeket sem. Amikor 1521-ben Habsburg Mária, a király menyasszonya Budára 96A Mátyás-serleg eredetéről legújabban (a korábbi irodalom ismertetésével): Buzási: Mátyás-kultusz 126-127. - A legutóbbi kiállítások, ahol a serleg szerepelt: Hunyadi Mátyás 368.; Mátyás király öröksége I. 104. 97Lelt. n° 113. Vö. Buzási: Mátyás-kultusz 126. 98BuzÁsi: Mátyás-kultusz 127-128. "RMKT XVII/1. No 54. 232. 100„equestribus ludis celebris in aula habebatur, quum et statura magnus et viribus corporis praepolleret”: ForgáCH: Commentarii. 350-351.; Forgách: Emlékirat 302. A magyar királyi udvar lovagi tornáiról: Urbach Zsuzsa-Wehli Tünde. In: Habsburg Mária 158.; Kubinyi: Udvartartás 25-26.
