Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
AZ UDVARI TÁRSADALOM 317 Az inasok és az étekfogók között életkor szerint nem lehetett nagy különbség vagy éles határ, inkább egykorúak lehettek. Erre utal, hogy Batthyány Adám udvarában az inasoknak csupán töredéke (9%) vált idővel étekfogóvá. Az étekfogóság nagyobb rangját azonban kétségtelenné teszi, hogy étekfogóból inassá senki nem lett. A két udvari csoport közötti különbség inkább a szolgálat jellegében nyilvánult meg. Amíg ugyanis az inasok - köztük a lovas inasok is - elsősorban belső szolgálatokat láttak el, addig az étekfogók legfőbb szolgálata az étkezésekhez kapcsolódott. Ők voltak ugyanis azok, akik az ebéd és vacsora kezdetén az ételeket a konyháról szertartásos menetben fölvitték az ebédlő palotába. „Mikor az konyhamester hírt ád az étek föladására” - írta a Batthyány Adám számára 1648-ban készült rendtartás-tervezet - „akkor csoportosan menjenek alá, kiadván a konyháról renddel az étkeket.” Elöljárójuk, „az főasztalnak előttök menvén, az vice utol kövesse őket, és úgy rakják le az étkeket”.395 396 Étkezés alatt „rendet” vagy „udvart” álltak az úr asztala körül, egészen addig, amíg a gyümölcsöt be nem adták. Ez jelentette az étkezés törzsrészének végét. Ekkor az étekfogók fölszedték az étkeket, és ők is enni mehettek saját asztalukhoz. Nádasdy Ferencnél az étekfogóknak étkezésük végén még egyszer az úr asztalához kellett menniük,,,kéváltképpen ha idegen vendígek vadnak”, hogy „az megmosdatás is ő gondjok légyen”.397 Az étekfogók elöljárója tehát az asztalnok volt.398 Batthyány Ádám udvarában ketten voltak: a fő- és a viceasztalnok (9. táblázat), akik minden alkalommal az étekfogók közül kerültek ki, tehát tőlük sem korban, sem társadalmi helyzetükben nem emelkedhettek ki különösen. Tisztségüket átlagosan három-négy évig töltötték be, majd általában a három- vagy négylovú főuraimék között folytatták familiárisi pályájukat. Csupán Zrinyovácz Mihály esetében fordult elő az, hogy asztalnoksága után továbbra is két lóval, tehát a viceuraim között szolgált. Ez azért különös, mert asztalnokként neki is három lova volt, csakúgy, mint a többi fő- és viceasztalnokoknak, akik tisztük elnyerésekor mindig egy lóhelynyi fizetésemelést kaptak. „Adtuk neki az viceasztalnokságot, javítottuk meg fizetését egy lóval” - írta Batthyány Ádám például 1639-ben Somogyi Miklós konvenciójához.399 Az 1630-as évek elején kétszer, Vadas János és Csipke Mihály esetében is előfordult, hogy a viceasztalnokok léptek elő főasztalnokká, később inkább az 395BÁFF. 396MURt 97. II/3. 397MURt 103. 8. pont. Vő. Radvánszky: Családélet I. 181.; Szádeczky: Apafi udvarnépe 72. 398MURt 102. n° 1., 134. n° 4. Vő. Radvánszky: Családélet I. 181. 399Konvkv I. p. 115.
