Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
304 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ „tömörítve” Hans Rudolf Millernek Mauritz Lang által rézbe metszett rajza is megörökítette (59. kép). Az udvar, mint oktatási intézmény Miután az udvari szolgálat döntő fontosságú volt egy nemesember társadalmi előmenetelében, az erre való fölkészülés neveltetésük során is központi szerepet kapott. A szükséges tapasztalatok megszerzésében és a kapcsolatok kialakításában számos előnyt kínált az, hogy valaki gyerekkorától egy vagy akár több udvarban szolgált. Ugyanakkor az urak gyermekeinek is gyerekkoruktól fogva tanulniuk, szokniuk kellett azt, hogyan viselkedjenek az őt körülvevő szolgákkal szemben. Cserei Mihály például beszámolt róla, hogy az 1670-es években, mikor kisgyerekként Fogarason, az apai házban nevelkedett, játékból inasokat fogadott és fizetést ígért nekik. Tizennyolc éves korában azután őt magát küldték inasi szolgálatra Teleki Mihály udvarába.331 „Emberségünk és vitézségünk iskolája” A különböző főúri és fejedelmi udvarok látogatása és az ottani szolgálat a középkortól kezdve a nemesi ifjak nevelésének általános része volt Magyarországon is.332 „Szokás volt eleitől fogva ez mi szegény hazánkban, hogy a nemes vérből származott ifjúság míg ideje szenvedte, ha nem idegen földön is, de a látásért, hallásért és onnét származott jó hírnek, névnek kereséséért s böcsületinek nevekedéseért maga hazájában lévő nagyúri rendeknek udvarában nevekedett” - írta Jakófi Ferenc murányi várkapitány 1635-ben Batthyány Ádámnak.333 A néha még kamaszkorban lévő legkisebbek inasként láttak el kisebb feladatokat az úr körül, a húsz év körüliek étekfogóként szolgáltak, és már katonaként is erősítették az udvari sereget, a felnőttek pedig a continuus udvari uraim között szerezhettek tapasztalatokat. Ritka volt, de nem kivételes, hogy valaki az udvari szolgálat minden szintjét bejárta. 331 Cserei: Erdély 129. 332Radvánszky: Családélet I. 154-155.; SzekfÖ: Serviensek 76.; Takáts: Régi idők 33- 44. (Salamon Ferenccel vitatkozva); R. Várkonyi: Gyermekkor 150. A középkori királyi udvarról: Kurcz: Lovagi kultúra 51-57., 225-226. 333Jakófi Ferenc levele B. Á.-nak, Murány, 1635. jan. 16.: MOL P 1314. n° 21223. Vö. Takáts: Régi idők 38. (Tévesen 1651-es dátummal, pedig Jakófi 1639. szept. 4-én Murányban meghalt. Vö. Nagy Iván V. 288.; Federmayer: Oznámenia 38.)
