Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ 248 nak reájok kell vigyázni, hogy melyik mikor lészen itten, s úgy adja meg ordináriumot neki.”31 A familiárisok „Mivel az uraimékat tinálatoknál nagyobbaknak tartjuk, ezért ki-ki közületek megböcsülje, s ők is érdemetek szerint megböcsülnek, mert valaki ez ellen cselekszik, oly büntetése lészen, hogy bizony mások is példát vesznek róla, szokásul vévén némelyek közületek, mint egy lovászotoknál nagyobb böcsületet nem adtok főembereinknek” - intette Batthyány Ádám étekfogóit egy évszám nélkül fönnmaradt följegyzésében.32 Az udvar patrimoniális rendjében ugyanis központi szerep jutott a dominusz közvetlen szolgálatában álló nemesi familiárisoknak vagy más néven szervitoroknak, akik nem csak rangjukban, hanem számukban is a földesúri família legjelentősebb csoportját alkották. A Batthyány-udvarban készült összeírásokban leginkább uraim, esetleg udvari uraim néven szerepeltek, latinul pedig familiaris vagy servitor, esetleg aulicus servitor volt a nevük. Más korabeli forrásokban szolgákként vagy pontosítva főember szolgákként szerepeltek.33 Kubinyi András és Varga J. János szerint a familiárist a XVI. század végétől fokozatosan fölváltó servitor szó annak az átalakulásnak egyik jele, amelynek során az addig családias jellegű familiárisi kapcsolat személytelenebbé vált. Már Bónis György úgy vélte, hogy „a familiáris viszony eredeti családias jellegét a 16. század elejére rideg szerződéses szabályozás váltja fel.”34 Kubinyi és Varga J. János szerint ennek jelei a meghatározott időre - rendszerint egy évre - szóló szolgálatvállalás, az írásos szerződés a szóbeli megállapodás helyett, a készpénzfizetés elterjedése a természetbeni juttatásokkal szemben, és az a jelenség, hogy egyes familiárisok gyakran váltogatták uraikat.35 Batthyány Ádám familiárisainak alább részletesebben bemutatandó viszonyainak tükrében azonban sokkal fontosabbnak és jellemzőbbnek látom azokat a jegyeket, amelyek a magyarországi familiárisi 31P1. PrebkvNú p. 100.; MOL P 1322. Instr. n° 70/3. (p. 141.). Vő. Varga J.: Szervitorok 45. 32MOL P 1315. 3. cs. f. 43. Vö. Varga J.: Szervitorok 142. 33Vö. Varga J.: Szervitorok 12. 34Bónis: Hűbériség 225. 35Varga J.: Szervitorok 191-192.; Kubinyi András: Változások a középkor végi Magyarországon. Bp. 1993. 13-14. (História Könyvtár, Előadások a történettudomány műhelyeiből 2). Varga J. János hozzászólása: uo. 24.; Kubinyi: Jagelló-kor 292-295. Összefoglalóan: Varga J. János: A familiárisi-szervitori intézmény átalakulása a 15-16. században. In: In memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk. Lengvári István. Pécs 1996. 177-182.: 180-181.
