Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
IV. „Az jó és hű szolgákat” Az udvari társadalom A középkori és koraújkori emberek az egyedüllétet - a keresztény aszkézis néhány irányzatának kivételével mindenképpen elkerülendő állapotnak tartották. Megszokták, hogy sem munka közben, sem étkezéskor, de még a hálóházban sincsenek egyedül,1 és az jelentette számukra a kényelmet, ha voltak, akik kiszolgálták őket az élet kisebb és nagyobb dolgaiban. Emiatt, aki csak tehette, a XVII. századi Magyarországon is szolgát vagy inast fogadott magának. „Látom, hogy mesterkednek rajta, de valamelyiket meg üti is az rogya, hogy mindenik már szolgát akar magának tartani, és az is jövendőben szolgát megint magának, szép kis haszon lenne ez az úrnak2 - méltatlankodott Batthyány Ádám 1640-ben németújvári embereinek szolgatartása felett. Az ugyanis, hogy valaki hány szolgával, mekkora és milyen rangú kísérettel jelent meg valahol, egyben társadalmi állását is jelezte. Elképzelhetetlen volt, hogy egy főurat ne vegyen körül mindig nagyszámú kíséret, szolgák serege. „Az tündöklő nevezettel ékesedett főember szolgatartás teszi híres-nevessé az urakat” - olvashatták Európa legtöbb nyelvén, 1628-tól magyarul is - Antonio Guevara Fejedelmeknek serkentő órája című könyvében.3 Batthyány Ádám váraiban is számos ember élt viszonylag szűk helyre összezárva, akiket hatalmas vagyoni és társadalmi különbségek választottak el egymástól. A vidék szinte teljhatalmú ura, gyerekei, rokonai és a közrendű lovászok és mosólányok csupán pár lépésnyire laktak egymástól. A térbeli közelség miatt az udvar mindennapi élete szigorú rend szerint működött, amely megteremtette a különböző rangú, korú és nemű emberek egymás mellett élésének keretét és azt, hogy mindannyian pontosan szolgáljanak az udvari rend egy-egy elemeként.4 Az alábbi fejezetek ezen udvari rendtartás szabályainak rekonstruálására és szereplőinek bemutatására tesznek kísérletet. Bewald: Nobility 90. 2MOL P 1322. Instr. n° 114. pp. 304-306.-íRimay János levele I. Rákóczi Györgynek, 1629. aug. 28.: Rimay: írásai 235. - Vö. Guevara. 4Vö. R. Várkonyi Ágnes: Népi kultúra - elit kultúra (Néhány elméleti kérdés). ItK 96 (1994) 525-541.: 535-538.
