Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
142 ,MlND AZ VÁRAKAT, S MIND AZ TARTOMÁNYIT’ Poppel Éva temetése később amiatt híresedett el, mert közvetlenül utána, 1641. január 31. és február 3. között hajtotta végre Batthyány Adám - mint dunántúli és Kanizsával szembeni főkapitány - egyik legmerészebb „csatázását”, amikor a temetésre összegyűltekkel a gyanútlan oszmánok ellen indultak portyázni „az Igái táján való rácok rablására”.42 Az oszmánokkal 1627-ben kötött első szőnyi béke meghosszabbításáról folyó tárgyalások előkészületei 1640 őszén kezdődtek, és a kedvezőbb magyar tárgyalási pozíció érdekében célszerű volt elpusztítani azokat az erősségeket, amelyeket az oszmán fél a béke megszegésével épített. Ezek közül 1640/1641 telén a somogyi szerb (rác) félkatonai telepek látszottak alkalmas célpontoknak, amelyeknek portyái egyébként is megtorlást kívántak. Ehhez a lehetőséget több körülmény egybeesése biztosította. Ezek közül az egyik a december végi tartós hideg volt. „Mivel mostan az Balaton befagyott, ha cum servitute [szolganépével, azaz szervitoraival] Koppány tájáról elhozhatna Kegyelmed azokba az falukba az mostani rablásokra nézve, javallanám, mert egyébáromt]!] soha bizony azok meg nem szűnnek effélékről, hanem [csak] ha kárt és még kárt látnak. De igen titkon és jó készülettel kellenék ezt cseleködni, hogy eszében ne venné az török” - írta Esterházy Miklós nádor Batthyány Ádámnak 1641 első napján Semptéről.43 A „jó készületet” Poppel Éva halála is segítette. A németújvári temetés „színe alatt” ugyanis Batthyány hadai anélkül gyűlhettek össze, hogy ezzel a törököknél gyanút keltettek volna. „Az mi az temetés dolgát illeti, az én sántaságom és egyéb terődett állapatom nem szenvedi, hogy most messze útra mehessek.” - válaszolta a tervre január 10-én a nádor - „Az másik dologhoz penig én nem tudok mit egyebet mondani, hanem kelne fel kegyelmetek ... s rablana el emberestől, marhástól egynéhány rác falut, akiknek anélköl is kevés hasznokat vesszők.”44 Ezek után került sor a portyára, amelynek során az 1641. február 1-én este Tapolcáról induló hadak a Balaton jegén átkelve másnap hajnalban megtámadták, elfoglalták és fölégették a Somogy megyei Igái palánkját, a túlélő lakosságot pedig rabságba hurcolták. Batthyány Adám tehát a körülményeket jól kihasználva, a tervet „emberül megcselekedte, és jó szerencsével járt minden kár nélkül” - tudósította Esterházy Miklós az eseményről Lippay György kancellárt.45 Az esemény még a távoli Erdélyben is vissz42Mkv I. 317. Vő. Fenyvesi: Igali portya; Koltai: Komédia 84. 43Esterházy Miklós levele B. Á-nak, Sempte, 1641. jan. 1.: MOL P 1314. n° 12551. 44Esterházy Miklós levele B. Á-nak, Sempte, 1641. jan. 10.: MOL P 1314. n° 12552. Vö. Koltai: Komédia 84. 45Fenyvesi: Igali portya 201.
