Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Lukácsi Zoltán: Hany Istók az írott források tükrében
Hány Istók az írott források tükrében 317 rint a már akkor is javakorabeli férfi 50 évvel élte túl Istók megtalálását, de nem lehet tudni, mennyire volt megbízható adatközlő ennyi idősen. Az egyszerű ember életének nagy eseménye, hogy elkezdtek érdeklődni a régi történet iránt; „urak” is kérdezgették, esetleg kissé elvették a realitásérzékét. Lehet, hogy az emlékezete sem működött már tökéletesen, vagy a hatás kedvéért esetleg kiszínezte a történeteket. Persze az sem biztos, hogy Kis személyesen beszélt az öreg halásszal.27 Hogy szárazon vagy vízben találták-e Istókot, nehezen dönthető el, s az anyakönyvi bejegyzés nemigen segít hozzá bennünket a megoldáshoz. A „repertus is Sylvia” kifejezés - amit én úgy fordítok: az erdőben talált - azonban több mint talányos.28 Ugyanis a silva = erdő szónak sylvia alakja egyszerűen nem létezik. Helyesen egyes számban silvá, többes számban silvis lenne. Az első névszóragozás - ahova a silva szó is tartozik -, az első latinórák anyaga: aki egy kicsit tudott latinul, tudnia kellett, hogy ilyen alak nincs. Furcsa, hogy a latinul jól tudó plébános ilyen hibát követett el. Lehet, hogy csak véletlen elírás. De azt is feltételezhetjük, hogy a Sylvia alak nem egyszerűen az erdőt jelentette általánosságban, tehát nem köznév volt, hanem tulajdonnév, és a Hanság egy meghatározott részét jelölte az akkori „konyhalatinságban”. Ezt támasztja alá egy kissé, hogy a plébános nagy kezdőbetűvel írta a Sylviát (bár ez egyáltalán nem perdöntő bizonyíték, mert ebben a korban elég következetlenül használták még a kis- és nagy kezdőbetűket, a bejegyzésben a conditionale és a patrini szavak is nagy kezdőbetűvel állnak). A hely meghatározására a másik feljegyzés ad némi segítséget, amelyről eddig nem beszéltem, szóljunk hát most arról is néhány szót! Mint említettem, a kereszteltek anyakönyvei V. kötetének utolsó lapján, a 370. oldalon található egy rövid leírás Hány Istókról, német nyelven. Ezt a feljegyzést a plébános - talán Szalontay György (kapuvári plébános 1833-1849) a kapuvári városi ügyaktákból másolta ki, abból a részből, mely az 1788-1801 közti ügyeket tárgyalja (a pontos évszám nem ismert, tehát mintegy 40-50 évvel az események után keletkezett maga a szöveg, ami még későbbi másolatban maradt fenn). „Es ift anno 1749 den 17. Märtz durch die Kapuvarer Fijcher Nagy Ferentz und Molnár Mihály ein Knab gleich einem bilden Thier, dejsen gejtalt aber ein volkommener Mensh, und beyleiffig 10 Jahr alt var, gefangen, in das Schloss eingebracht, und veilen der Bub gar nichts reden konnte, conditionative getaufft vorden, vie folget: A/nno] 1749. 17 Martii baptisatus eft fub conditione puer demens repertus in Sylva Eger29 circiter 8 annorum, cuius patrini Michael Hochinger, Anna Maria Meznerin. Der Bub var nackigt, frass lediges Gras, Heu und Stroh, litt keine Kleidung, und vann er einen Menschen erblickte sprang er f ogieich ins Vaff er, und schvimte einen fisch gleich. nár Mihály halt meg. Eldönthetetlen, melyik lehetett Hány Istók másik megtalálója, de talán ez utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek. A keresztelési anyakönyvek hiányosságai miatt adatai ott nem kereshetők vissza. 27Faragó: Hány Istók 10. 28 Meg kell jegyeznünk, hogy egy tintafolt miatt magának a repertus szónak az olvasata is bizonytalan. 29 Ez a szó három vízszintes vonallal áthúzva.
