Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525)
170 Horváth Richárd hanem a könnyebb és önálló használhatóság végett teljes bibliográfiai leírásukat adtam. Újítást, változást csupán egyetlen területen tapasztalhat az érdeklődő. Ez pedig az oklevelek szelektálási módszerében alkalmazott „lazítás”. Korábbi véleményemmel szemben ma már a szigorú értelemben vett megyei kiadványokon és a megyéhez intézett parancsleveleken kívül érdemesnek tartottam néhány további irat beemelését is. Ilyen például a 150. sorszám alatti adószedői nyugtalevél. Ezek jelentősége a bennük esetlegesen előforduló tisztségviselők létének és nevének a megyei archontológia számára történő rögzítésén kívül a megyei feladatok sokrétűségének bemutatásában is rejlik. Az alább következő tizennégy dokumentum egy része nem volt teljesen ismeretlen. Van köztük olyan is, ami 2005-ben már ismert volt a szerző számára, de kötetbe emelését akkor még nem tartotta szükségesnek. Ennek oka abban rejlett, hogy a mostani közleményben 140., 141. és 146. sorszám alatt olvasható iratok - azon túl, hogy mindegyikük remek kritikai kiadásban is hozzáférhető - voltaképpen nem hagyományos értelemben vett megyénknek szóló mandátumok. Az első kettő címzettje nem is Győr megye alispán(ok)ból és szolgabírókból álló „hatósága”, hanem az ott lakó nemesek közössége. Tartalmát illetően azonban fontos adalékkal szolgál a megyei hadszervezet, a megyei kapitányok és ispánok katonai feladatkörének, vagyis a megye igazgatáson és bíráskodáson túlmutató hatáskörének vizsgálatához, ezért került most e Pótlásba. A harmadik esetben pedig az oklevél címzése nem, csupán a parancs-formula sorai nevezik meg a megyei hatóságot, így lett légyen szó bármenyire is közvetett feladatokról, az oklevélnek mégiscsak helye van egy efféle gyűjteményben. Hagyományos értelemben csupán az 137-139., 142-145., 147., 149. számú okleveleket tekinthetjük érdemi bővülésnek. Akad köztük klasszikus levéltári kutatómunka során előkerült irat és olyan is, amit szakirodalmi hivatkozás alapján lehetett csak megtalálni.3 * * * 7 Végezetül a 148. szám alatt olvasható, ám a győri káptalannak címzett parancsról kell szót ejteni. Noha első látásra nem lenne indokolt felvétele és szövegének közlése, a káptalani és a megyei mandátumok egységes átírása és együttes szereplése, jóllehet korántsem unikális esetről van szó, talán elégséges indokot szolgáltat e rövid, a megye középkori működésének mikéntjéhez azonban mégiscsak adalékkal szolgáló okirat szélesebb körben is hozzáférhetővé válásához. Zárásképpen fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy korábban a kötetben és e dolgozat első soraiban is világossá tett okok miatt az elkövetkezőkben sem zárható ki, hogy további, megyénkhez intézett parancslevél bukkan fel a kutatások során, noha ennek esélye a hazai középkori forrásanyag mind alaposabb feltárásával összefüggésben egyre csökken. 3Utóbbira példa a 137-138. sz. regesztákban olvasható oklevél, melynek eredetije ma már nem létezik, szövegét csak kiadásból ismerhetjük. Figyelmemet rá egy napjainkban alig idézett (tagadhatatlan, számos pontatlan forráshivatkozása miatt nehezen használható) dolgozat hívta föl: Lengyel Alfréd: Az autonom nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig. Arrabona 7 (1965) 226., különös tekintettel az 53. jegyzetre.
