Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Balogh Margit: Papp Kálmán győri megyéspüspök és az 1948-as zsákutcás tárgyalások
54 Balogh Margit Lényegében eljutott arra a felismerésre, hogy az adott helyzetben sem a prímás, sem a püspöki kar nem képes előrelépni, ezért rajtuk kívül álló tényezőt kell keresni, aki intakt és megszabhatja a püspöki kar magatartását. Ilyen kompetens tényező egyedül a római Szentszék. Utazási szándékát elárulta útlevélkérvénye, s kormányoldalról kérték, hallgassa meg Rákosi és Révai közlendőit. A fölszólítást közölte Mindszentyvel, tehát tévesek azok az értékelések, melyek szerint a bíboros tudta nélkül kollaborált volna a kommunista politikusokkal. A megbeszélésen Papp Kálmán győri püspök már nem vett részt, csupán Czapik és Barankovics az egyik oldalról, a másikról Rákosi Mátyás, Révai József és Marosán György. Rákosi elismerte, hogy a püspöki kar egységes, „nincs két vonal”, de az egységes kar háborút akar és Mindszenty maga a megegyezés gátja. Újabb igényekkel lépett elő: egy megegyezéstől már azt is kívánta, hogy a püspökök kinevezése a jövőben az 1927-es vatikáni levélben foglaltaknak megfelelően történjék, az állami juttatásban részesülő papok esküt kötelesek tenni a köztársaságra, cserébe köztisztviselői jogvédelem és kedvezmény illeti meg őket, a köztársaságra tett eskü kiváltja az eddig kért lojalitási nyilatkozatot (!). Iskolakérdésben a kormány felekezet-népesség arányában (tehát a protestánsoknak visszajuttatott iskolák minimum kétszeresében) hajlandó a katolikus egyháznak is visszaadni szerzetesiskolákat és intézményeket. Czapik - visszatérve Rómából - még reménykedett a megegyezésben, kivált hogy XII. Piusz pápa egyetértett a megrekedt tárgyalások folytatásával.51 1948. december 2-án Barankoviccsal és a jezsuita Jánosi József páterrel az oldalán, ismét csak szigorúan magánemberként, tárgyalt Révaival és Kádár Jánossal52 a képviselőház alelnöki szobájában. Ez volt az utolsó kísérlete (egyben az egyetlen, amiről a bíborosnak nem volt tudomása) arra, hogy mentse a menthetőt, sőt Mindszenty személyes szabadságát is. Barankovics a holtpontra jutott helyzet megoldására azt javasolta, hogy a magyar kormány és a Vatikán kössön ún. „úriemberi megállapodást”. Ennek lényege: 1. A rádió és a sajtó fegyverszünetet tart. 2. A magyar kormány beengedi az apostoli vizitátort. 3. A Mindszenty József elleni vádak nyomozati anyagát a kormány még a vádemelés előtt ismerteti a Szentszékkel, hogy lehetővé tegye számára a megfelelő intézkedést. 4. A magyar katolikus egyház status quóján a kormány egyoldalúan nem változtat. Néhány nap múlva Czapikék bizalmi embere, P. Mócsy Imre jezsuita tanár Rákosiék engedélyével - de Mindszenty tudta nélkül — elindult Rómába, hogy tájékoztassa az illetékeseket a szóbeli megállapodásról, s hogy a hercegprímást illetően a legjobb megoldásnak azt találták, ha a Szentszék véglegesen Rómába hívná. A püspöki kar 1948. december 16-i konferenciáján Czapik Gyula vezetésével egy nyilatkozatot fogalmazott meg, miszerint részéről megvan a készség az állam és egyház viszonyának rendezésére: „Megnyugtatásul és az ellenkező beállításokkal szemben közöljük, hogy az Egyház és Állam viszonyát rendezni hivatott tárgyaláslAz információ több forrásban előjön, pl. MPRKL Albert István hagyatéka 4. sz. tétel, ,Római megbeszélések” c. dosszié, pro memoria; ÁBTL V- 302/1. 39. föl. Jegyzőkönyv Kerkai Jenő kihallgatásáról, 1954. február 18. 52MOL M-KS 276. f. 65/352. ő. e. Az emlékeztetőt teljes terjedelemben közölte Gyarmati György- A Mindszenty-ügy diplomáciai rendezésének kudarca. TSz 42 (2000) 1-2. sz. 80-81.
