Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
.Mibe került ezen hűségi levél?’; 435 Vitái nemcsak a királyi várossal voltak, azonban ezek már szelídebb mederben folytak. Ismeretlen időpontban szerviense, bizonyos Budur tanácsára elfoglalta a bakonybéli apát nyúli bortizedeit, amelyet azonban még Tamás esztergomi érsek (fl321. jan. 14. előtt) kérésére visszaadott. Az ügy mögött a jogok tényleges tisztázatlanságáról, esetleg a tizedek tartós bérléséről és ennek következtében a valódi jogosult elfeledéséről van szó. Utóda, Kálmán ugyanis szintén magának szedette a nyúli tizedeket, amelyeket többször bérelt a bakonybéli apáttól — még ha nem is olyan gyakran, mint ahogy beszedte azokat. Később az 1370-es években, Szapolyai Péter püspök idején is megkérdőjeleződött a béli apát nyúli tizedszedési joga.146 Más momentum is arra utal, hogy Miklós a püspöki birtokoknak jó gazdája volt: kimutathatóan törekedett azok földrajzi koncentrálására, s e téren - meglehet - kamatoztatta a családja révén szerzett birtokigazgatási ismereteket. 1333 júniusában káptalana beleegyezésével püspöksége Baranya megyei Görcsönyt (.Kereken)147 a hozzá tartozó hegyjoggal, malmokkal és malomhelyekkel együtt elcserélte az Apponyiak ősével, Péc nembeli Ivánka fia Jánossal és unokaöccseivel, Vörös Tamással és Orros Miklóssal148 a Sopron megyei Szany és az azonosíthatatlan Iryn, valamint a Győr megyei Békaszentmiklós149 birtokokért.150 Ezzel mellőzte azt a régi családi sérelmet, amely abban állt, hogy a Péc nem egyes tagjai még 1296-ban szakítottak korábbi uraikkal, a Kőszegiekkel, sőt III. András és később I. Károly oldalán az Apponyi ág tagjaival együtt ellenük harcoltak és Kőszeg ostromában is részt vettek.151 Az ügylet érdekessége, hogy a Péc nembelieket meglehetősen túlbiztosítja a szerződés, a püspök részéről írásba foglalt szokásos védelmi kikötés mellett ugyanis Kőszegi Miklós vagy utódai 300 márka büntetést fizetnek, ha megtámadják vagy visszavonják a cserét. Az 1320-as évek elején már gyarapította a püspökség birtokait: 1321-ben 60 márkáért Gyirmóton vásárolt birtokot a hozzá tartozó Rábán fekvő halászóhelyekkel együtt, 1324-ben pedig arra is módot látott, hogy közelebbről ismeretlen szolgálatokért Megyeren birtokot adjon Keszői János fia Miklós özvegyének.152 146Tamás érsek oklevele: MES II. 788., АО I. 562., PRT VIII. 304—305. (utóbbi 1315. máj. 4-re teszi). 1350: PRT VIII. 366-367., 1367: uo. 359-360. és 360-361., 1366 és 1368: uo. 364-377., 1368: 379-380., 1377: PRT VIII. 403-404. = Dreska I. 240-242. A tejles ügy Kálmán idejéig: DF 207345., PRT VIII. 365-366. 147Mivel később az Apponyiak kezén a Pécstől délnyugatra eső Görcsöny mezővárost találjuk, sőt 1448-ban az egyik Apponyi róla nevezi magát, nem a Sellye melletti Körcsönyéről (Csánki II. 495—496.) van szó. Ez megmagyarázza a cserébe kapott jószágok értékét is. L. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 893., Györffy: Történeti földrajz I. 310., Csánki II. 539., ill. Engel: Térkép. 148Karácsonyi: Magyar nemzetségek 889., Engel: Genealógia. Péc nem 5. tábla: Apponyi (Őri, Vecsey). 149Ma Rábaszentmiklós: Csánki III. 559. (Szent-Miklós a,), Györffy: Történeti földrajz II. 582., Engel: Térkép. 1501333. jún. 6.: DL 102860., eredetileg a püspök és a káptalan pecsétjeivel. A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei I. Bp. 1906. I. 85—87., AOkl XVII. 280. 151A nemzetség zalai ágához tartozó Márk 6ai, Gergely (a korábbi barancsi és macsói bán, majd III. András országbírója) és István, a Marcali és Berzencei családok ősei, továbbá 1. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 890-892. számos példával. 152Coll. Hév. XXII. 228-232., Dreska I. 31-32. és 35., AOkl VI. 383., VIII. 602.
