Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
432 Vajk Ádám tárvillongások ellenére csak 1337 nyarán robbant ki, a királynak a szövetkezésről ekkor még nem lehetett tudomása.126 Erre utal az is, hogy Miklós püspök helyzete ezúttal viszonylag hamar rendeződött. 1336 nyarán - az I. Károly által folytatott gyakorlattal127 éppen ellentétben - már nem a király emberei kezelték a győri várat, hanem a káptalané. Miklós püspök ugyanis időközben, nem maradván sok ideje egyházmegyéje teendőinek ismételt kézbe vételére, 54. életéve környékén meghalt, így az ilyenkor megszokott módon a káptalan kezelte a vagyoni ügyeket (természetesen a lelkiekkel együtt), míg a király megbízottjai át nem vették azokat mint üresedésben lévő püspökség javait. Utolsó ismert nyilvános szereplése Boldog Csáki Móric csodás győri temetése volt annak halála, március 20. után,128 ami egyben azt is jelenti, hogy ekkorra már minden bizonnyal visszanyerte székhelyét. Emögött azonban alighanem azt sejthetjük, hogy a király akaratának engedelmeskedve és Miklós püspök beleegyezésével székeskáptalana megígérte a király természetes fiának, Kálmán esztergomi prépostnak majdani megválasztását. Miklós püspök utoljára 1336. április 25-én szerepelt királyi privilégium méltóságsorában. Július 26-án már nem élt.129 Birtokigazgatás, anyagi háttér Püspökségének évtizedei komoly változást hoztak az egyházmegye gazdasági alapjaiban, földesúri, tized- és egyéb bevételei terén egyaránt. A Dunántúlon 1315-től elhatalmasodó háborús viszonyok nem kedveztek a gazdálkodásnak. Ugyanakkor Bécs 1312 után megszerzett árumegállító joga, valamint erre gazdaságdiplomáciai válaszként a Buda-Pozsony-Brünn-Prága útvonal előnyben részesítése, majd Sopron és Pozsony árumegállító joggal való felruházása a távolsági kereskedelemből fokozatosan kikapcsolta Győrt. 1369-ben még a harmincadhivatal is Pozsonyba költözött a püspöki székvárosból.130 Ez kedvezőtlen fejlemény volt Győr és környéke gazdaságára nézve, és az egyházi birtokok utáni földesúri járadékra is hatással kellett lennie, bár a leginkább károsan érintett vásárvám a pilisi és a zirci apátság, valamint az esztergomi káptalan (és később a Héderváriak) birtokában volt.131 Ennél azonban összehasonlíthatatlanul jelentősebb hatással volt a püspöki jövedelmekre az, hogy a király először 1318 nyarától legalább egy vagy 126Engel: Die Güssinger 99. 127Fraknói: Kegyúri jog I. 54-59., RÁcz: Anjou-ház és Szentszék 61 passim. 128Madas-Klaniczay: Legendák és csodák 340. A dátumot és a helyszínt illetően kevés okunk van kételkedni, mivel egy szent vagy boldog esetében a legfontosabb adat a mennyei születésnap és a sírhely holléte, a kor embere és az egyház számára egyaránt. Boldog Móric anyja egyébként Kőszegi-lány volt, így Miklós püspöknek (vagy apjának, Iván nádornak) talán unokatestvére lehetett a szerzetes, vö. Engel: Genealógia. Csák nem 7. Ugodi ág. 129ZO I. 317. és AOkl XX. 206., valamint UB IV. 215., AOkl XX. 308. 130Borbíró Virgil-Valló István: Győr városépítéstörténete. Bp. 1956. 47., Lengyel Alfréd: A középkori Győr. In: Dávid Lajos-Lengyel Alfréd-Z. Szabó László (szerk.): Várostörténeti tanulmányok. Győr 1971. 79-108., 90.; Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Uő.: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 257-258. 131 Fejér IV/2. 323-324., V/3. 412-416., Áuo VII. 523., ZSO VIII. 785., Horváth: Győr megye 78-79. és 141-142. (65. és 135. sz.).
