Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
„Mibe került ezen hűségi levél?” 419 zsonyban.46 A legátus ez után nem sokkal elhagyta az országot, de a jelek szerint a győri postulatus ügyét már előbb továbbküldte a pápai kúriának. Miklós kinevezése előtt V. Kelemen pápa kikérte Gentilis véleményét is, de - miként V. Kelemen kancelláriája fogalmaz a kinevező bullában - a király is többször ajánlotta őt (multiplicliter... commendavit). 1310. július 28-án nyerte el a pápai kinevező bullát, amelyben a szentatya leírja, hogy solutus és soluta,47 vagyis szabad állapotú szülők gyermeke (tehát törvénytelen), 28 éves, nem pap, csak klerikus.48 A pápa még a servitium, a győri szék esetében 800 forint kifizetése előtt,49 50 1311. március 8-án megbízta Tamás esztergomi érseket, hogy két vagy három püspöktársával püspökké szentelje.00 Ennek pontos idejét nem ismerjük, de eszerint még a tavasz folyamán sor kerülhetett rá. Mint alább látni fogjuk, 1311. július 3-án már teljes jogú püspökként rendelkezik.51 A belháború évei - családi munkamegosztás Pápai kinevezésével, majd felszentelésével rendeződni látszott Miklós helyzete. A kortársak is bíztak a helyzet konszolidálódásában - már a legátus Budára érkezése előtt. A tapasztalt báró, Pok nembeli Meggyesi Móric fia Miklós, korábbi (és 1312-16 folyamán ismét) vajda, aki jelen volt az 1307. októberi első királyválasztó gyűlésen, például legkésőbb 1308 késő nyarán elérkezettnek látta az időt, hogy a poki monostor még Kőszegi Péter püspök által elrabolt kegytárgyait és öltözeteit a veszprémi káptalantól nemzetségi monostora számára átvegye,52 pedig i6Posonii in sala publica, MVH 1/2. 177., AOkl II. 514. (kivonatait 1. itt), fordítása: Makkay László-Mezey László: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. sz. Bp. 1960. 220-221. - Az electus címet megelőlegezték neki, hiszen csak pápai kinevezése után lett volna arra jogosult. Ügy látszik azonban, hogy Gentilis környezetében ebben következetesek voltak, a legátus számadáskönyveiben mindenképp: MVH 1/2. 425., 427., 430., 435. és 445—449. 47Az egyházi törvénykönyv ma is ezekkel a szavakkal írja le a szabad, vagyis házasságkötésre alkalmas állapotot. Codex Iuris Canonici 112. kánon l.§ 2o, 1707. k. l.§. Hasonló értelemben fogalmaz Kálmán herceggel kapcsolatban a még idézendő pápai bulla, 1. Theiner, Augustinus: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I. Romae 1859. 604-605., AOkl XIX. 367.: ... ipse de rege coniugato, et soluta genitus..., továbbá a DL 35422., ZsO V. 2043.: ... spurios suos a quadam soluta muliere, concubina scilicet sua natos.. . és Tubero, Ludovicus: Commentariorum... In: Schwandtner, Ioannes Georgius: Scriptores rerum Hungaricarum II. Vindobonae 1746. 127.: Rex Matthias, morte primae coniugis iam solutus matrimonio.. . 48ASV Registri Vaticani (a továbbiakban: Reg. Vat.) vol. 57. fol. 238ti (DF 291244.), Theiner I. 822-823., Regesta Clementis Papae V. Appendices Tom. I. Cura et studio monachorum ordinis S. Benedicti. Romae 1892. (a továbbiakban: Reg. Clem. V.) 6135. sz., AOkl II. 931. 491311. ápr. 24-én Finta József győri kanonok csak következő böjtközépre ígérte a servitium kifizetését: Reg. Clem. V. 233. (Obligationes Praesulum 151. sz.). A kinevezés és a servitium befizetésének ilyen sorrendje nem volt szokatlan. A servitium mértékére 1. Mályusz: Egyházi társ. 180-181. (a régebbi irodalommal). 50Theiner I. 826. (AOKL-ban nincs!) 51SO I. 73., AOkl III. 101. (bővebben 1. a 139. jegyzetben). 52НО IV. 116-117., AOkl II. 434. Az 1307-es országgyűlés: uo. 243. Miklós vajda hivatalviselésére: Engel: Archontológia II. 159. (itt vajda 1315. aug. 1.-1316. ápr. 18.), ugyanakkor 1312—13-ból AOkl III. 333. (1312. júl. 8.), 413—414. (mindkettő hamis, napi dátum nélküli, de az előzőhöz hasonlóan szintén pataki keltezésűek, így Károly itineráriumából következően nyár derekán kiadott oklevelek) és 577. (királyi oklevél, 1313. aug. 1.). Kán László vajda: AOkl III.
