Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Balogh Margit: Papp Kálmán győri megyéspüspök és az 1948-as zsákutcás tárgyalások
Papp Kálmán győri megyéspüspök 41 egyházakra és vallásokra kimondott halálos ítéletét. Viszont aki időt nyer, életet nyer... A tárgyalásokat a katolikus egyház részéről sem utasították el helyből. 1948 elején egy sima egyeztetésnél több, tárgyalásnál azonban kevesebb hozadékkal bíró, legalább öt felvonásból álló megbeszélés-sorozat kezdődött, amin nem hivatalos, a nyilvánosság teljes kizárásával tartott, informatív, magánjellegű megbeszéléseket kell értenünk. Ehhez a terminológiához mindkét, de kivált egyházi oldalon ragaszkodtak. Ám akárhogy is nevezzük, volt súlya és tétje: felmérni az ellenfél erejét, elszántságát, lehetőségeit, terveit, felépíteni a stratégiát. A kormány és a katolikus egyház között Barankovics István, a Demokrata Néppárt elnöke közvetített. Szerepe hálátlan — mint minden közvetítőé —, sem ide, sem oda nem tartozik, megnyilvánulásait mindkét oldalról bizalmatlanság övezi. A baloldal egyezkedési hajlandóságát négy ordináriusnak tárta fel (sőt tán levelet is vitt Rákosi Mátyástól): Czapik Gyula egri érseknek, Bánáss László veszprémi, Papp Kálmán győri és Kovács Sándor szombathelyi püspöknek. 1948. január 8-án egy szűk körű püspöki értekezleten váratlanul, a napirendi pontok után Czapik érsek felvetette, hogy időszerű felvenni a tárgyalások fonalát az egyház és állam megbékélése érdekében. A jelenlévők csodálkoztak, de azon még inkább, hogy a prímás, Mindszenty József kijelentette: nem tiltakozik ellene! Elhatározták, hogy kijelölnek egy tárgyalóbizottságot Czapik vezetésével, aki - mikor látta, hogy a javaslatot elfogadták - elárulta, hogy az ötlet Barankovicsé. „Ettől a prímás dührohamot kapott és visszavonta előbbi beleegyezését, azonban 3:2 arányban leszavazták tiltakozását.”6 Bánáss László és Papp Kálmán püspökök vállalták a megbízatást, Kovács Sándor azonban nem, politikai járatlanságára és alkalmatlanságra hivatkozva.7 Nézzük, miként ítélte meg az államvédelem a delegáció tagjait? Czapik Gyulát első helyen sorolta a „prímásellenes” főpapok közé, ami nem volt mindig ily természetes. „A felszabadulás után hosszú teljes mértékben együtt haladt a prímás politikájával. Személyi ellentétek akkor is voltak kettőjük között, ami elsősorban abból fakadt, hogy Czapik bizonyos fokig lenézi a hercegprímást és nem becsüli képességeit. A hercegprímás viszont Czapikban a nagyobb tudású főpapot látja, aki nem rokonszenves neki. (...) Később Czapik egyre jobban helyteleníti Mindszenty katasztrófapolitikáját és az a véleménye, hogy le kel ülni és tárgyalni kell nem mással, mint Rákosi Mátyással, akinek egyedül van hatásköre és tekintélye az állam és 6Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (a továbbiakban: PSzL) 274. fond 7/248. föl. 201. Mindszenty József tevékenységére összegyűjtött iratok. Közötte jelentések, jegyzőkönyvek, információk. PSzL Horváth Márton hagyatéka. Katolikus egyház (felderítések egyházi vonalon, 1945. december—1948. május), föl. 188. Itt olvasható, hogy Rákosi Mátyás levelet írt a tárgyalások felvételéről. (Horváth Márton, a Szabad Nép felelős szerkesztője, egyúttal 1946-48-ban az MKP, 1948—49-ben az MDP Politikai Bizottságának tagja illetékességből megkapta az államvédelem összesített jelentéseinek kivonatát. Feltételezhetően ugyanezt továbbították a politikai bizottság többi tagjának is.) - Czapik összeállítása nem rögzíti a kardinális érzelmi kitörését, de azt igen, hogy erősen kifogásolta Barankovics tervezett jelenlétét. 7Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára (a továbbiakban: MPRKL) Albert István hagyatéka 4. sz. tétel,,Kómái megbeszélések” c. dosszién belül az „Egyház és állam viszonya” c. kézirat.
