Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Székely Zoltán: I. Ferenc "gyász-alkotvány" a győri székesegyházban, 1835
390 Székely Zoltán Az egyház szintén kivette részét a megemlékezésből. A püspökség az espereseket március 13-án kelt körlevelében7 tájékoztatta a dicső emlékezetű I. Ferenc császár és apostoli király elhunytáról, akivel a hit és az egyház kiváló védelmezőjét, a haza atyját és a földkerekség legjobb fejedelmét ragadta el a halál. És bár a cirkuláré szerkesztője biztos volt abban, hogy az egyházmegye papsága, világi és szerzetesi egyaránt, saját lelke felindulásától vezérelve, magától és önként fogja elvégezni kötelességét, amellyel megadja a halhatatlan emlékű fejedelemnek az őt teljes joggal megillető tiszteletet - mindazonáltal felhívta a figyelmet arra is, hogy az elhunyt uralkodó rendelkezése folytán minden egyes egyházmegye minden településén be kell mutatni az illő szertartásokat. Ennek értelmében a győri egyházmegyei Comissio is gondoskodott róla s elrendelte, hogy a klérus a gondjaikra bízott templomokban együtt mutassák be az ünnepélyes gyászmisét a legkegyesebb, háromszor legjobb és legnagyobb császárért és királyért. Az erre kijelölt napot a plébánosok, plébániai adminisztrátorok és a szerzetesi székhelyek prépostjai idejében hirdessék ki a hívő népnek, amelyet szorgosan buzdítsanak arra, hogy szeretett atyjuk lelki üdvéért könyörögjenek. A Comissio intézkedése nyomán a gyászszertartást megelőző három napon harangszóval kellett jelezni s ezáltal még ünnepélyesebbé tenni az eseményt. A két nappal később, március 15-én kelt és Segenbecher (Segenpecher) Ferenc8 jegyezte circuláré9 10 11 már tudatta is az apátokkal, esperesekkel, plébánosokkal és a fráterekkel a győri gyászszertartás dátumát, folyó hónap 26-28-át. A levél nyomatékosan felhívta a tisztelendő urak figyelmét, hogy illő jelenlétükre a liturgia végéig, a castrum dolorisnál10 végzett feloldozási szertartás (absolutio)n befejeztéig feltétlenül számítanak. A várt, nagyszámú vendég elhelyezése komoly gondot jelenthetett - legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a 25-én való kötelező megjelenéssel nem kívánták terhelni a papságot. A szállást keresők Dreschmitzer prépost12 és az országgyűlésen13 távollévő püspök nyájas vendégszeretetét vehették igénybe. 7GyEL PL Missilia fasc. 22. 1835. Fogalmazvány. 8Segenbecher 1797/8-1800/1. tanévben elsőéves bölcselethallgató volt a győri szemináriumban, 1. Bedy: Papnevelés 315. 1836-ban esperes, magyaróvári plébános, a siklósi Szentháromság monostor apátja, lásd Schematismus venerabilis cleri almae Dioecesis Jaurinensis. Győr 1836. 75. 9GyEL PL Missilia fasc. 22. 1835. Fogalmazvány. 10A castrum doloris nemcsak az elhunytra emlékeztető reprezentatív építményként szolgált a templom terében, hanem a halotti liturgiában is szerepet kapott. A 12. századra kialakult szokás szerint a celebráns a négy segítőjével, a subdiakonussal és az acolythusokkal a castrum dolorishoz lépett, és ott az acolythusok a négy sarokban, míg a celebráns és a subdiakónus a felravatalozott feje felől illetve az ellenkező oldalon foglaltak helyet. A bécsi Udvar által a 18. században követett szertartásrend szerint az absolutio ad tumulum során a subdiakónus az acolythusokkal a castrum doloris előtt állt fel, háttal az oltárnak, míg a püspök a négy főből álló asszisztenciával az ellenkező oldalon, a prelátusok pedig a négy sarokban foglaltak helyet. Michael Brix: Trauergerüste für die Habsburger in Wien. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschicht 26 (1973) 208-265. (a továbbiakban: Brix: Trauergerüste) 215-216. 11A hat részből álló régi halotti liturgiából a jelképes ravatalnál csupán a negyedik tételt, az absolutiot végezték el: a templomban felravatalozott holttest fölött misét mondtak, majd a ravatalhoz vonulva responzóriumok és könyörgések közepette esedeztek a halott bűneinek feloldozásáért.
