Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Perger Gyula: Ismeretlen győregyházmegyei "Mária-enciklopédia" 1950-ből.
Ismeretlen gyóregyházmegyei „Mária-enciklopédia’ 371 A térség egykor legjelentősebb búcsújáró helye Máriazell a zarándoklatok szempontjából ismét háttérbe szorult.130 Csupán tizennyolc egyházközség lelki vezetője említi meg a „celli, падусеШ' búcsújárást. Többségük - érthető módon - azt is a múltra vonatkoztatva. Halásziban „az első világháború előtt f-5 évenként ment zarándoklat Máriacellbe id\ „Búcsújárásokra régen Mária-Zellbe szoktak zarándokolni az ujkéri hívek, később Celdömölkre.” Búcsúra „valamikor Maria Zellbe Ausztriába” is utaztak az Ottevényiek. A sopronkövesdi hívek „régebben Mariazellbe szoktak búcsújáráson részt venni. Most a közeli búcsújáró helyekre mennek.” A csornaiak „ Győrbe és Osliba szoktak zarándokolni, a háború előtt Mária Zellbé\ Agyagosszergényből „az utat régebben minden búcsújárásra, még Öreg Máriacellbe is gyalog tették mecj'.131 A politikai határokon kívül került Boldogasszonyra a fertődi, sopronkövesdi, mosonszolnoki, sopronbánfalvi hívek zarándokoltak el. Ez utóbbi helységből „volt német ajkú népünk a legutolsó időkig Boldogasszony, Kismarton, Loretto, Máriacellbe vezette búcsújárásáf - írta Nagy István lelkész.132 Halásziból „míg Boldogasszony Magyarországhoz tartozott, minden évben szeptember 8. körül elzarándokolt egy hívő sereg Boldogasszonyba. Ezt a zarándoklatot [ti. fogadalmat) a község tette a 19. század elején egy kolerajárvány alkalmával.”133 Lorettoi búcsújárásról a sopronbánfalvin kívül nem emlékezett meg senki. A feljegyzések szerint Kismartonba is csak a bánfalvi és fertőrákosi hívek zarándokoltak el.134 Lékáról mint búcsújáró helyről a sopronhorpácsi jelentés emlékezik meg: „Búcsújárás Vasvárra, Röjtökre, azelőtt Lékára.”135 A jelentések tanúsága szerint a 20. század első felének leglátogatottabb kegyhelye a celldömölki volt. Harmincnégy plébánia zarándokai keresték fel rendszeresen a kiscelli kegytemplomot. A patonaiak ugyan Tétszentkútra járnak évente, de „régebben Kiscellbe is Kisasszonykor. Dénesfán & „hagyományos évi Mária-névnapi búcsú Kis Cellbe processzio”-val történt. A nemesládonyiak közül „szeptember 8- án, vagy az azt követő vasárnapon sokan zarándokolnak el a celldömölki kegytemplomhoz. A gartaiak Pünkösdkor keresték fel a celldömölki kegyhelyet.136 Vágról „Szentháromság előtti szombaton és Mária nevenapja utáni vasárnapon Kiscellbe zarándokolnak a Szűzanya tiszteletére. A zarándoklat eredete és oka ismeretlen.”137 Ivánból „Kisasszony ünnepére minden évben gyalogzarándoklat indul circa 60-80 résztvevővel Celldömölkre s a visszatérőket az ünnep estjén ünnepélyesen fogadja az itthonmaradt egész hívősereg. Gyertyás körmenettel vonulnak a templomba.”138 Vissi Gyula páli plébános szerint „ évenként májusban emberemlékezet óta búcsújá130 Bálint Sándor-Bama Gábor. Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp. 1994., Farbaky Péter-Serfőző Szabolcs (szerk): Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Bp. 2004. 131 Mária-enciklopédia 58., 85., 98., 105., 125., 156. 132I. m. 71. 133I. m. 105. 134I. m. 67., 71. 135I. m. 84. 136I. m. 59., 94., 115., 137., 149. 137I. m. 149. 138I. m. 92.
