Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Néma Sándor: A térkép szerepe a helyetörténetírásban, avagy a határ kialakulása Nagybarát és Kisbarát között, 1447-1786
A TÉRKÉP SZEREPE A HELYTÖRTÉNETÍRÁSBAN 341 Az 1737-es határvizsgálatban hallunk először szőlőhegyről, Szalai-kölesről, temetőről, nyilasról, Szalai-szőlőről, Köszörűs-útról, Második és Harmadik dűlőről, győri útról, Hordóskútról avagy Gödrös kútról, győri út menti árokról, Sás-tóról vagy Sós-tóról (bár ettől függetlenül létezik egy másik Sós-tó is) avagy Nagy-tóról, nagybaráti-csanaki kettős határhányásról, prédikátorföldről. Ez 1778-ban még kiegészül Vén-kút, Medgyes-megye, Ászok-föld, Kákostó (= Sás-tó) Lapos-tó (= Sós-tó) Itató-tó és Búzgó út elnevezésekkel. Az elnevezések generációnként változtak, s megnevezésük a hagyományokon kívül függött a tanúk memóriájától és intelligenciájától is. Az 1447. augusztus 8-án kelt oklevélben a budai káptalan előtt Hédervári Imre macsói bán Kisbarátot atyja, Lőrinc nádor végrendelete szerint, unokatestvéreinek, Jánosnak, Osvátnak és János fiának, Istvánnak engedte át.25 Még ebben az évben megindult - amint erről az 1447. október 9-én kelt oklevél tanúskodik - a 18. századra áthúzódó határvillongások sorozata. A győri káptalan előtt Pál csornai prépost és Hédervári Imre fia János a saját és István fia, valamint Hédervári Miklós fia Osvát nevében bejelentették, hogy a vitás kérdésekben megegyeztek és egyezségre léptek. E vitás kérdés a Csókatelek nevű prédium lekaszálása, a csornai prépostság nagybaráti birtokán lévő kút trágyával való betömése, valamint a nagybaráti birtok és Csordaút nevezetű föld felé eső szántóföldek közti dűlőnek a felszántása volt, melyeket Hédervári János és emberei követtek el. Minden eddigi peres iratot semmisnek mondtak, s egymással békére léptek. A fent említettekből látható, 1447-ben már létezett Csókatelke, sőt egy hosszadalmas határper tárgya volt. Az oklevél szerint a határ kijelölését Nagybarát és Kisbarát között nyolc idősebb becsületes jobbágyra bízták. A mezsgyét a két falu szántóföldjei között egy régi ároknál - mely korábban is a határvonalat alkotta közöttük - jelölték ki. Innen kiindulva a határ nyugatról egy hegy felől egészen a közútig terjedt, melyen át Nagybarátból Győrbe közlekedtek az emberek. Itt egy új árkot ástak határvonalnak, ami egészen egy kútig húzódott, s e kutat félkörben kerítette, majd visszakanyarodva Nagybarát Csordaút nevű földjéig haladt. Onnan kelet felé fordult, s a szántóföldek határai között elérkezett a Sós-tóhoz,26 majd ezen túlhaladva folytatódott a Csordaútig, amely Nagybarátból Győrbe vezetett. így jutottak el a ‘Kwzer’ (az 1702-es másolatban Közer) nevű földig, ahol határjelet emeltek, majd onnan észak felé fordultak és a két birtok szántóföldjeinek dűlői között egy újabbat emeltek. Tovább haladva észak-keleti irányban eljutottak két régi határjelhez, melyek egyike keletről Nagybarátot, a másik nyugatról Kisbarát földjeit határolta el. Majd ugyanebben az irányban haladva a Zarkazeke’ (az 1702-es másolatban Sarka-köze) nevű föld közepén elérkeztek a Csókatelek prédiumhoz, amely határos Győr város földjeivel. Itt a határ megvonását befejezték. A Csókatelek nevű föld hovatartozását az öreg jobbágyok tanúvallomásából sem lehetett kideríteni, mivel szerintük e területet a két fél jobbágyai mindig civa25Héderváry I. 247-248. 26A tavat a későbbi tanúvallomásokban Sás-tónak is nevezik, a tó nevének említésekor mindig az adott forrásban szereplő névváltozatot írom le.
