Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)

Katona Csaba: Az Ebenhöch és Jéhn család kapcsolata. Adatok Ebenhöch Ferenc kanonok családi hátteréhez

Az Ebenhöch és Jéhn család kapcsolata 249 Adam Ebenhöch,* 7 1745-ben és 1750-ben egy-egy Joseph Ebenhöch nevű személy kapott szintén budai polgárjogot: ugyancsak mindhárman mészárosok voltak.8 A mészáros céh jegyzőkönyvében 1760-ban szintén Joseph Ebenhöch mészárosmester nevével találkozhatunk,9 ő alighanem azonos a fent említett két személy egyikével, sőt 1772-ben újra Joseph Ebenhöch bukkan elő, ezúttal ismét mint budai polgárjo­got elnyerő mészáros.10 1781-ből Anton Ebenhöch,11 1798-ből Johann Ebenhöch,12 1801-ből (sejthetően) ugyanő13 nevét őrizte meg a céh jegyzőkönyve. Szintén 1801- ben, amikor Aigner Tóbiás céhbiztos összeállította a vízivárosi mesterek jegyzékét, ugyancsak ott olvasható az Ebenhöch név a listán.14 1803-ban a Franz Ebenhöch15 nevet olvashatjuk a mészáros céh jegyőkönyvében. Láthatjuk, valamennyien egy adott szakma területén adtak számot tudásukról és lettek mesterré. 1814-ben a Joseph Ebenhötzh nevet lelhetjük meg mint budai polgárt (szembeszökő, hogy mint sok más családban, a keresztnevek itt is gyakorta ismétlődtek), ám ő már szappanfőzőmester (siefensieder meister) volt.16 Talán Budán maradt rokon le­hetett Ebenhöck Antal számvevőségi tisztviselő, akinek nevét 1843-ból ismerjük: ezt támasztja alá vízivárosi működése is,17 csakúgy, mint Ebenhöch Antal, Buda fővárosi alkapitány, aki 1847-ben tett szert a budai polgárjogra.18 Láthatjuk tehát, hogy a 19. század elejére lazultak a családot a mészáros szakmához (és céhhez) fűző kötelékek, akadt már olyan is, aki más mesterséget tanult, sőt a következő generáció több képviselője már értelmiségi pályára lépett. Ugyancsak kulturális váltást jelent, hogy a nevek a 19. század derekán már ma­gyar formában bukkannak fel a forrásokban. Ebenchöch Ferenc édesapja, Mathias Ebenhöch/Ebenhöch Mátyás - aki szintén szakított a hagyományokkal, hiszen ká­dárként kereste kenyerét - 1791-ben született Joseph(us) Ebenhöch mészárosmes­ter és polgár (lanio magister civis) és felesége (ejus conjux), Catharina/Katalin gyermekeként, amint azt a Luprecht Ferenc vízivárosi plébános által kiállított, 1818-ban kelt irat is igazolja.19 Halála 1842. február 25-én következett be.20 Az ő város Levéltára a közelmúltban adatbázist készített: http://bfl.archivportal.hu/id-1694- elkeszult_pest_es_buda_polgarai.html. 7I. m. 84. 8I. m. 84. 9Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IX. 40. b. Budai mészáros céh jegyző­könyve. 9. köt. 1691—1806. 10Illyefalvi-Pallos: Polgárok 85. nBFL IX. 40. b. 12Uo. 13Uo. 14Holló Szilvia Andrea: Mészárosok és pékek a budai Vízivárosban. Acta Papensia 8 (2008) 3-4. sz. 125. 15BFL IX. 40. b. 16Illyefalvi-Pallos: Polgárok 85. 17 Holló Szilvia Andrea: Zsidó háztartások a Vízivárosban a XIX. század első felében. Fons 5 (1998) 4. sz. 555. 18Illyefalvi-Pallos: Polgárok 84. 19Franciscus Luprecht, a budai vízivárosi Szent Anna templom plébánosa által kiállított má­­solat Mathias Ebenchöch/Ebenhöch Mátyás keresztelési anyakönyvéről. Buda, 1808. február 29. GyEL GyKMlt Personalia Ebenhöch. 20GyEL GyKMlt Personalia Ebenhöch, Önéletrajz.

Next

/
Thumbnails
Contents