Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
230 Kádár Zsófia 3 kályhával, új cellákkal, éléskamrával és bútorokkal bővítették.116 A kollégium az 1630-as rossz termésű évet is jótevői segítségével vészelte át. Ebben az évben a könyvtár gyarapodásáról is tudunk, amelyet már 1626 októberében igyekeztek az első szerzetesek megalapozni, amikor Náprági Demeter győri püspök könyvhagyatékából kértek kódexeket.117 1630-ban pedig 400 birodalmi tallér értékben kaptak könyveket, a szent atyák és egyházdoktorok műveit. Ekkor már vásárlással is gyarapították birtokukat; egy falusi földet vettek húsz földművessel, egy másik faluban pedig egy 200 forintra becsült telket, aminek az értékét a belőle származó fa és széna adta.118 Az éves jelentések tehát egy jól működő, dinamikusan fejlődő intézmény képét tárják elénk. A kollégium működését azonban a kezdetektől fogva konfliktusok, nehézségek is kísérték, amelyeket ráadásul nem is lehetett mindig a kanonokok vagy más külső tényezők számlájára írni. 1627 nyarán érkezett Győrbe a nagyhatású jezsuita, a bibliafordító Káldi György (1573-1634), aki ekkor hivatalosan a bécsi kollégiumban volt hitoktató és hitszónok.119 Novemberi távozásakor Nagyfalvy Gergely is sajnálkozott, mert Káldi kitűnő szónok volt.120 Feltehetően ezzel az őrkanonok nem volt egyedül. A szerzetes Bécsbe való visszahívása ugyanis olyan nagy port kavart, hogy még februárban is erről levelezett a rendfőnök Vásárhelyivel és Kristofor Dombrin tartományfőnökkel. Kívánatosnak tartaná - írta Vitelleschi —, ha Káldi Györgyöt is visszahelyeznék Győrbe, mert ott munkája csodálatos módon kedvelt és hasznos volt („cuius opera in dicto oppido mire grata et utilibus erat’), Bécsben ugyanakkor tudomása szerint olyan feladatot lát el, amelyet más is könnyen elvégezhetne.121 Káldi azonban - egy-két rövidebb látogatáson kívül - nem tért vissza Győrbe. De tehetségét nem hagyták kihasználatlanul: 1629-ben a pozsonyi kollégium első rektora lett. Kezdettől fogva nehézséget jelentett az is, hogy a társaság nem tudott annyi szerzetest Győrbe küldeni, amennyit a feladatok megkívántak volna. Vásárhelyi többször jelezte a problémát Dombrinnak, de ő még 1628 őszén is csak a következő évre ígérte, hogy egy negyedik jezsuita papot küld Győrbe.122 Tavasszal már Vitelleschinek kellett türelemre intenie a házfőnököt, akit arra bíztatott, hogy saját példájával segítse társait a több embert kívánó munka ellátásában.123 A rendfőnök ugyanakkor kérte Dombrint, hogy legalább egy coadiutort küldjön Győrbe a superior tehermentesítésére, a gazdasági ügyek intézésére.124 A jezsuiták létszáma a következő tanévre valóban megemelkedett, bár továbbra sem a papok (ők hárman maradtak), hanem a tanítók száma nőtt (egyről háromra). A növekvő kollégium 116LA 1629. ÖNB Cod. 13564. föl. 39v. u71626. okt. 2-án, 1. Diarium Nagyfalvi 111. 118LA 1630. ÖNB Cod. 13564. föl. 69v 119Lukács: Catalogi II. 633. 1 20 Diarium Nagyfalvi 72., 138. 121ARSI Austr. vol. 3. II. 974. (1628. febr. 19.). 122Dombrin levele Dalloshoz (1628. okt. 31.) GyEL GyKHhLt Cth XII. 803. (eredeti jelzete: GyKHhLt Th XXXII. nr. 27777.). 123ARSI Austr. vol. 4. I. 85. (1629. márc. 3.). 124ARSI Austr. vol. 4. I. 87. (1629. márc. 32. - a dátum bizonyára hibás).
