Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth László: (Fertő-)szentmiklósi anyaegyházközség és filiái (1576-1815)
(Fertő- ) szentmiklósi anyaegyházközség 165 Az egyik változást a temetésekre illetőleg a temetőkre vonatkozóan 1777-ben kiadott országos rendelkezés váltotta ki. Ez többek között megtiltotta a temetők lakott területeken belüli működtetését, és elrendelte, hogy azok csak a településen kívül helyezhetők el. Ennek következtében az eddigi, közvetlenül a templom szomszédságában fekvő temetőkertbe többé temetkezni nem lehetett. Emiatt a szentmiklósi temető — a ma is használatos - új helyére került. Ez a földterület akkor még a településen kívül esett, az akkor odatelepített temető természetesen a mainál kisebb területet foglalt el. Az új temetőkert megnyitásának pontos évszáma nem ismert, de bizonyos, hogy 1787-ben már a mai helyén működött. Ezt a Felsőbüki Nagy István és felesége emlékére állított - ma is álló, nagyon míves - temetői kőkereszten olvasható évszám valószínűsíti. Ugyanezen rendelkezés megtiltotta a templomi kriptákba való temetkezést is. Ezzel a templomba történő további temetkezés lehetősége Szentmiklóson lezárult. Az bizonyos, hogy a szentmiklósi plébánosok sorában (és nagy valószínűséggel a valaha is oda temetettek sorában is) éppen Bilátz plébános úr volt időrendben az utolsó halott, akinek koporsóját még a templom kriptájába - pontosabban annak a kriptától leválasztott előterébe - helyezhették.93 A másik változás ugyancsak 1777-re esett, amikor is az eddigi két filia, Agyagos és Szergény leváltak a szentmiklósi plébániáról, és saját plébániát alapítottak. Ennek feltételeit az 1777. július 21-i agyagosi és szergényi keltezésű szerződéstervezetben94 foglalták össze, mely tervezetet az egyház képviseletében Udvardi Mihály széplaki plébános, a földesúr illetőleg a kegyúr képviseletében Strumpf Peregrin süttöri tiszttartó, valamint a két falu bírája és 50-50 lakosa írta alá, pontosabban ez utóbbiak mindegyike a nevük mellé egy kereszt-vonást tett. Döntően a Szentmiklóstól való nagy távolság, és különösen a télvíz idején fellépő közlekedési nehézségek miatt kívántak önállósulni. A leendő plébánosuknak esztendőnként a két falu 120 forint pénzt és 60 forint értékű szénát, vagy annak készpénzben történő megváltását ajánlotta fel, emellett a stólapénz mértékét is rögzítették. A plébánia megépítését 1777-re (a kegyúr segítségével) befejezték és annak további karbantartását a két falu vállalta magára. Gondoskodnak a plébániának tűzifa biztosításáról és házhoz szállításáról is. A plébános saját szükségletére tarthatott szarvasmarhákat és sertéseket, juhokat azonban nem, mivel ezeknek az itteni határban nem lenne elegendő legelőterületük. Megállapítható, hogy Agyagos és Szergény filiáknak Szentmiklósról történő leválása rendezetten és zökkenőmentesen zajlott le. A Gyalókait követő Tóth István plébános idejében (1797-1816) is elindult egy önállósulási törekvés, nevezetesen a petőháziak gyerekeiket Petőházán, saját tanítóval létrehozandó iskolájukba kívánták járatni, az eddigi a szentmiklósi iskolába történő átjárás helyett. Ez a folyamat95 azonban - a szentmiklósi plébános, illetőleg a petőházi földesúr egymással ellentétes érdekérvényesítési törekvése miatt - az 93Ezt a feltételezést erősíti meg a már idézett újságcikk is (Szalay: Tallózás). 94MOL Esterházy It. (P 108) fase. C. nr. 139. 95Erről részletesen:. Horváth Ernő'. A petőházi templom, iskola és temetőkert históriája. Bp. 2005. 57-66. A 65. oldalon azonban a szentmiklósi iskolai oktatás kezdetére vonatkozóan egy téves adat is olvasható: „Fertőszentmiklós... az 1796-ban beindított oktatásával ...” A szentmiklósi
