Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára III. (1439-1499) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 10. (Győr, 2010)
Előszó
Előszó A pannonhalmi konvent közhitelű működésének emlékeit közreadó oklevéltár újabb kötete a XV. század második felének mindennapjaiba enged bepillantást. Az eddigi gyakorlatnak megfelelő, apátokhoz kötött korszakolás szerint Héderváry László pontifikátusától kezdődően egészen a magyarországi bencés rend középkor végi megújításában jelentős szerepet játszó Tolnai Máté kinevezését megelőző esztendőig1 dolgozza fel a hiteleshelyi munkával kapcsolatba hozható kiadványokat.1 2 Az oklevelek az idő előrehaladtával a közhitelű munka egyre alaposabb megismerésén túl a központi hatalom XV. századi Magyarországon történt változását is nyomon követhetővé teszik. Az Albert király halála utáni polgárháborús, a bíróságok működését mellőzni kénytelen időszakban a relációk szinte teljes hiánya — ami kimutatható a Mátyás király halálát követő egy-két esztendőben is — éppen úgy megfigyelhető, mint a királyi hatalmat gyakorló országtanács tevékenysége, vagy a Mátyás törvénykezése által több helyen felülírni igyekezett szokásjog változása. A forráskiadványok által jól dokumentált Anjou- ill. Zsigmond-kor okleveleit publikáló korábbi kötetekhez képest a jelen részben a másodközlések száma jelentősen csökken. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor egyre gyarapodó számban találkozhatunk a hiteleshelyhez címzett parancs- és megkeresőlevelekkel, amelyek hátlapi feljegyzései fontos adatokkal egészítik ki az intézmény késő-középkori működéséről rajzolható képet.3 Az oklevelek publikálása továbbra is az első kötet előszavában megfogalmazott, majd a második kötetben néhány apróbb részletet illetően módosított szabály szerint történt. A cél továbbra is a normalizált szöveg közlése volt, tehát a helyesírási anomáliákat javítottam, a többszörösen összetett mondatokban néha előforduló szintaktikai hibákat értelemszerűen korrigáltam, a toliban maradt szavakat pedig pótoltam. Mindezek mellett azonban nem törekedhettem a szövegek teljes egységesítésére. Sok helyütt megtartottam a nem értelemzavaró, mint inkább nyelvtörténeti jelentőségű eltéréseket, ortográfiái sajátosságokat: a szövegben maradtak olyan alakok, amelyek nyilvánvalóan hibásak (pl. relinquisset), de többszöri előfordulásuk azt bizonyítja, hogy nem egy alkalommal történő véletlen elírásról, korrigálandó hibáról van szó, hanem következetes használatról. A szövegromlásokat a correctura — az ehhez felhasznált szövegek a regesztát követő apparátusban vagy a szöveg utáni jegyzetben találhatók — vagy a contectura módszerével javítani tudtam,4 illetve a lacunák egy része is kiegészíthető volt, 1 Kz apátok és kormányzók sorára lásd: PRT III. 33-73. 2Az anyaggyűjtés az NKA 2231/510 számú pályázatának támogatásával történt. 3Ld. pl. azt az 1464 augusztusában kiadott nádori megkeresőlevélre (648. sz.) írt feljegyzést, amely szerint Frater Georgius custos propria manu aperui in campo Barathy. 4A javítás tényét, a korrigált hibás alakot a filológiai apparátusban azonban nem minden esetben tüntettem fel, mivel a legtöbbször csupán betűkihagyásról, nyilvánvaló rövidítés elmaradásáról volt szó, amelyek listázása feleslegesen duzzasztotta volna a lapalji jegyzetek számát.
