Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára II. (1399-1438) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 8. (Győr, 2008)
Előszó
Előszó Levéltári forrásokat publikáló kiadványsorozat újabb kötetét bevezető előszó megírása nem várt helyzetbe hozhatja a gyűjtemény összeállítóját. A közlési elveknek a már megkezdett gyakorlattal azonos módon történő alkalmazása esetén ugyanis kézenfekvőnek tűnhet a korábbi kötetben leírtak megismétlése, kiegészítve azt a recenzensek pozitív véleményének, vagy a szerző által a korábbi gyakorlattól eltérően alkalmazott megoldásokról való jóindulatú hallgatásának kiemelésével.1 Másik lehetőség a kapott kritikák tanulságát levonva a megelőző kötethez képest eszközölt változtatásokat ismertetni, elismerve ezzel a korábbi koncepció hibáit, esetleges át nem gondoltságát. Végül harmadikként, a dilemmát megkerülendő, járható útnak tűnhet az előző kötet zökkenőmentes folytatása, akár az előszó közlési elveket érintő részének teljes negligálása árán is. A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének emlékeit publikáló oklevéltár második kötetét bevezetendő a felvázolt lehetőségek előnyeit egyesítve próbálok meg eljárni. A XIII. század közepétől kezdve közhitelű tevékenységet végző pannonhalmi bencés monostor konventjének mások ügyében kiadott dokumentumait tartalmazó újabb kötet — ezúttal is az egyházi intézmény élén álló főpapok archontológiájának megfelelően — 1438-ig, Dobói Miklós apát haláláig közli az oklevélszövegeket.1 2 Az időrendbe szedett hiteleshelyi kiadványok számozása a kötetek tartalmának egységét fokozottan hangsúlyozandó folytatólagos, csupán szükségszerű fizikai adottságnak tekintve a több darabban való megjelenést, semmint a tartalmat érintő lényegi kérdésnek. Az in extenso közlési mód, az itt publikált anyag teljesség igényével történő felgyűjtése és a korábbi szövegközlések teljes revíziója változatlanul jellemzi az oklevéltárat, akárcsak a konventi kiadványok szövegének integer egészként kezelése, azaz hogy nem választottam külön a bennük teljes szöveggel átírva található, más kiadóktól eredeztethető kiadványokat, mint például a transumptumókaX vagy a bírói megkeresőleveleket, királyi parancsokat. Ezek időrendi listája a kötet végén, a II. függelékben kapott helyet. A teljesség igényére való törekvés jegyében jelen kötetből sem maradhattak ki az ügyvédvalló-oklevelek említései. Az előző kötettel való alaposabb összevetés azonban hamar rávilágít, hogy ezek száma csökkenő tendenciát mutat. Az ok leginkább a forráskiadványok sajátosságában keresendő: míg az Anjou-korra vonatkozóan tekintélyes mennyiségű, teljes szöveget közlő publikáció segíti a kutatást, addig a Zsigmond uralkodása alatti évtizedek okleveleit in extenso közzétevő forráskiadványok, amelyek a konvent hiteleshelyi tevékenységével kapcsolatba 1Az oklevéltár összeállításának tartalmi és formai szempontjairól részletesen lásd az első kötet előszavát: Dreska Gábor, A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára I. (1244 1398). Győr, 2007. 7-15. Ismertetése és az alkalmazott közlési elvek alapos kritikája Solymosi László tollából: Századok 142 (2008) 507-511. 2 Az anyaggyűjtés az NKA 2233/386 és 2231/510 számú pályázatainak támogatásával történt.
