Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
94 Korlátkövi Zsigmondi megkérdezték, mit rendelt uruk, mire ezek „dühöngő lélekkel” ordítva közölték, hogy földesuruktól azt kapták parancsba, hogy ha a királyi és káptalani ember a végrehajtástól elállni nem akar, akkor az eljáráson résztvevők egy részét verjék meg, másik részét öljék meg. Majd mikor látták, hogy a kiküldöttek ezzel sem törődve, folytatni kívánják munkájukat, dühödten elkezdték őket sértegetni, majd kocsisuk veréséhez láttak, végül a szekér elől kifogott lovakat fegyvereikkel kezdték ütlegelni. A „lázongó jobbágyok” keltette nagy felfordulás közepette a királyi ember, Bakai Vas István jókor lépett oltalmazólag Mendei Lajos kanonok elé: ha ezt nem teszi, akkor az egyik hajítófegyver éppen keresztüldöfte volna a testét. Ekkor már gyorsan menekülőre fogták és otthagyták a feldühödött csődületet.578 Korlátkövi és jobbágyai viselkedése mély nyomot hagyott a kanonokok lelkében. Nem kizárt, hogy történetükben először fenyegették meg a kúriai bíróságokat hiteleshelyi munkájuk felfüggesztésével, amikor jelentésüket a következő mondatokkal zárták: „Továbbá csatoljuk azt a számunkra - a káptalan számára - rendkívül fontos megjegyzést, hogy ha az ilyetén akadályozástatások és erőszakos cselekedetek kapcsán az illetékesek nem szolgáltatnak kellő jogorvoslatot, és ezeket a tetteket az ország törvényében foglaltak szerint illő büntetéssel nem igazítják ki és a lehető leggyorsabban nem büntetik meg - aminek kapcsán állhatatosan és még állhatatosabban könyörgünk, mindezt nem pártoskodásból, hanem alázattal saját oltalmunk érdekében elbeszélve - az ország rendes bírái bármilyen leveleinek a végrehajtásával fel fogunk hagyni, minthogy a jog nem kényszeríthet bennünket arra, hogy ezek az eljárások számunkra verésekkel, halállal és jogtalanságokkal járjanak együtt, aminek kapcsán újra és újra tiltakozunk.”579 578„Crastino vero die ipsius sabbathi lucescente [máj. 18.] iterum ad prescriptam villam Nadasd ipse vestre serenitatis et noster homines redeuntes, ab eisdem incolis cuspidibus, securibus et aliis id genus offendiculis armatis manibus clomeratim assistentibus iamdictus homo vestre serenitatis quesivisset et interrogasset, si quid apud prenominatum Sigismundum Korlathkewy dominum ipsorum in hac re expedivissent aut informacionem habuissent; illi animo furibundo ab ipso domino eorum terrestri commisum accepisse retulissent, ut si ipsi vestre serenitatis et noster homines ab ipsa execucione cessare et abire nollent, ex his, qui in execucionis actu adessent, alios verberibus afficerent, alios interimerent, et hec sediciosi coloni pretacti conclamassent. Et dum ipsi vestre serenitatis et noster homines ab huiusmodi execucione fienda cessare nollent, sed ad effectum perducere conarentur, extunc incole ipsi furibundi ilico eos diversis vituperiis afficientes et primum vectorem currum dirigentem verberassent et exinde equos ipsum currum, quo ipsi vestre serenitatis et noster homines vehebantur, trahentes gravibus ictibus cum armis percusissent, et nisi prefatus homo vestre serenitatis oculissimus presenciens antedictum nostrum testimonium minis advertens ex abrupto premovere potuisset et premovitum fuisset caute custoditum, per unum illorum incolarum furibundorum cuspide gestato et vobrato idem nostrum testimonium extitisset transfixum, et si non ad statim ab eo loco celeriori abscessu aufugissent, procul dubio eos morti tradidissent et necassent.” Uo. 146. 579„Ceterum subiungimus hic appendicaliter nobis capitulo pernecessarium, quod nisi de huiusmodi impedimentis et violenciis remedio opportuno per hos, quorum interest, provideatur et talia contra formam in decreto regni traditam presumpta condigna pena emendentur et celerius puniantur, super quo instanter et instantius supplicamus, protestando conqueremur, id non ex rebellione asserentes, sed humiliter pro patrocinio habendo narrantes, ab ampliori execucione quaruncunque litterarum dominorum iudicum ordinariorum huius regni Hungarie cessabimus, quomodo iura non necessitant nos exequuciones nobis verbera, mortem et iniurias afferentes subire, de quo rursus ac iterum protestamur.” Uo. 147.
