Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
Nyári Ferenc színrelépése 87 litikai jellegű tárgyalásokkal kezdődtek. Alighanem igaza van annak a későbbi forrásnak, amely a történések mögött Ország László kezét látta.547 Az asztalnokmester természetesen szerette volna a rokonai hűtlenségét követően lefoglalt várakat visszakapni, és érdekei ebben szerencsésen egybeestek nagynénje, Ország Dorottya azon törekvésével, hogy megtartsa leányainak Berencs várát. László nyilván felajánlotta Nyárinak, hogy vegye feleségül unokatestvérét, Korlátkövi Erzsébetet. A házasság tervét alighanem Ferdinánd király is támogatta.548 Minthogy Erzsébet anyjával együtt de facto Berencs várának birtokosa volt, a frigy az addig kevésbé tehetős Nyárit várbirtokkal ruházta volna fel. A tekintélyes kapitánytól nyilván azt kívánták, hogy megtartsa kezükön Berencset, visszaszerezze Péter egykori uradalmait, valamint vélhetően azt is, hogy segédkezzen az Ország-féle várak Lászlónak történő átjátszásában. Nyári az ajánlatot elfogadta, és figyelmét hamarosan a Korlátkövi-vagyonra fordította. Az eljegyzés 1534 elején történhetett, hiszen Dorottya április elején - látszólag megnövekedett önbizalommal - két tiltakozást is bejelentett a pozsonyi káptalan színe előtt: egyikben tiltotta Cobor Gáspárt attól az Éleskő vártól,549 amelynek birtoklására már jó ideje nem mutatkozott remény - talán itt is Nyári tekintélyében bíztak -, a másikban pedig azt a Tallóci Bánfi Boldizsárt tilalmazta egy báhonyi (Pozsony m.) birtokrész megszerzésétől,550 aki a szerződő feleknek már régóta útjában állt. Nyári később teljesítette is a feltételeket: a surányi uradalmat átadta az Ország családnak, de a várat még hosszú ideig megtartotta és a hozzá tartozó településekből befolyó állami adót is ő kezelte.551 Bánfi pedig hamarosan továbbadta a szomolányi várat Nyárinak, ami előbb-utóbb szintén a régi birtokosok visszatértéhez vezetett.552 547Egy 17. századi feljegyzés („De genealogia familiae Nyarianae et Thardianae”) a következőket mondja Nyáriról: „Anno enim 1535 baronatum obtinuit a regia maiestate ac duxit uxorem Elizabetham filiam magnifici condam Petri Korlatkoy de Bucsan, qui ad Mohács in prelio cum rege Ludovico interierat, opera tamen et studio Ladislai Országh, qui bona Korlathkoiana et Berencsiana sibi obtinuit... ” NRA 1613-8. (Filmtári jelzet: 6247. doboz.) 548Midőn 1538-ban Nyári találkozott János királlyal, utóbbi kérdésére, hogy Ferdinánd adott-e neki várakat, többek között azt is kijelentette, hogy „itthon már kaptam ilyet”. Szapolyai értette is a megjegyzést, mivel rögtön Berencs várának értékéről kezdett beszélni. Takáts, Nyáry 17. 5491534. ápr. 9. HMBK Prot. 5. 600. old. 5501534. ápr. 9. HMBK Prot. 5. 599-600. old. 5511541-ben az uradalom még az ő kezében van (CP 25. kötet, 374-375. old., 1640. doboz), 1545-ben viszont már Ország Kristóf gyámja, Losonci István kezeli, de az állami adót Nyári szedi be (CP 25. kötet, 68-69. old., 1640. doboz) - Az Ország család 1543-ban megpróbálta magát visszaiktattatni Surány várába, de Nyári elűzéssel élt (HMNK Prot. 3. 1543.). Vö. a 626. jegyzettel. 552A király 1537. február 6-án kötelezte magát, hogy Bánfitól a várat csak egy másik vár és 300 jobbágytelek átadásával veheti el (LR I. 334.), és noha 1537. november 30-án Ferdinánd utalva az előző oklevélre, Bánfira írta a körmendi várat és uradalmában 300 jobbágytelket (LR I. 350- 351.), az 1539. évi adóösszeírás idején még Bánfi állt Szomolány élén (CP 31. kötet, 1643. doboz). 1539. március 16-án és július 20-án a várat és uradalmát előbb zálogba bocsátotta, majd 1540. október 15-én összességében 3000 forintért végleg eladta Nyárinak (DL 8928.). 1540. augusztus 3- án már Nyári emberei állnak a vár élén, sőt őt és feleségét itt („de domo habitacionis eorundem”) idézik meg, bár a vártól távol voltak (HMBK 66-1-12.). - Nyári haláláig Szomolány az ő kezében maradt; később azonban Ország László fia, Kristóf kezén találjuk, aki 1560-ban újadományt is kapott rá, akárcsak Surányra (LR III. 642.).
