Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
A család 81 ben részesültek,508 de nyilván nem tartózkodtak állandó jelleggel uralkodójuk környezetében.509 Egészen a király haláláig palotások maradtak, hosszas szolgálatuk emlékeként Zsigmond még 1533-ban is követelte Ferdinánd királytól azt az 1886 forintot, amivel az ifjú Jagelló-uralkodó maradt - talán nem csak az ő, hanem egyben bátyja, Antal - adósa.510 Udvari jelenlétük ellenére a forrásokból semmilyen birtokgyarapodásukról nem értesülünk.511 Ennek oka részben talán éppen bátyjukra, Péterre vezethető vissza, akivel a három testvér az 1520-as években többször is súlyos összetűzésbe került. Nem akadályozta ezt meg az sem, hogy 1515 körül Berencs vára Péter, míg Korlátkő féltestvérei rezidenciája lett512 - persze a két uradalmat Verbőci István személynök közbenjárásával négy egyenlő részre osztották fel.513 1522-ben Péter pert indított testvérei ellen, egy hatalmaskodás ürügyén, és természetesen győzedelmeskedett is: testvérei egyes Nyitra, Komárom és Győr megyei birtokrészeit zálogjogon neki ítélték, amelyeket le is foglaltak a részére.514 Ezekben az években Péter nem hogy az adománylevelekben nem tett említést testvéreiről, hanem az 1523. évi pozsonyi csúcstalálkozót követően még azt is elérte, hogy a király Berencs várát és uradalmát csak neki és örököseinek adományozza. Péter azon törekvése, hogy testvéreit kizárja az uradalomból, nyilvánvaló formában jelenik meg az oklevél körülményes, de nagyon is leleményes megfogalmazásában. A szöveg szerint a várat egykor Mátyás király adta zálogba Kropác Miklósnak, majd e zálog jogán Mekcsei György birtokolta, végül Péter apjához, Osváthoz került „a királyi jog egyszerű felkérésével”, „nem kimondva, hanem elhallgatva azt a tulajdonjogot, amelyet a királyi felség egyébként a várban bírt”.515 Úgy tűnik, hogy Péter az iktatással is megpró5081525-ben fél év alatt a következő összegeket kapták: március 15-én Antal 10, április 7-én együtt 20, április 13-án 25, július 1-én 20 forintot. Fraknói, Számadási könyv 107., 133., 139., 224. 509Ezt igazolják Kubinyi, Udvar 24. adatai is: 1525 első felében a kincstartói számadáskönyvben 73 kamarásról maradt fenn adat, de egyszerre csak nyolcán teljesítettek szolgálatot. 5101533. okt. 23. LR I. 216-217. 511A kivételt talán egy neustifti (Pozsony m.) szőlő képezi, amely Mohács után Zsigmond kezén tűnik fel, de nem kizárt, hogy ez is korábbi szerzemény. A szőlőre vonatkozó adatokat 1. az adattárban. 512 Az alábbi adatok megerősítik annak az 1527/28-ban kelt hátlapi peres feljegyzésnek az információját, miszerint Péter, illetve családja Berencs várát 12 éve birtokolja és embereivel irányítja (BA 4-511.): 1521-ben a korlátkői várnagyot a három fiatalabb Korlátkövi emberének tekintik (DF 282500.), Cobor Gáspár 1521-ben Berencset Péter várának mondja (DL 102884.), aminek valóságát még az is alátámasztja, hogy Péter csak Berencs várában mutatható ki, 1. 1520: DF 226512. (Oklevélfüggelék 15. sz.), 1523: DF 279920. (Magyar-zsidó oki. I. 318-320.), vö. Neumann, Korlátkő 23. (2. jegyzet) sl31523-ban például a szenici bíró Antal jobbágya volt, míg egy másik jobbágy édestestvéréé, Zsigmondé: DF 287760. (Prot. 23-29. old.) - 1527-ben Zsigmond említi, hogy a berencsi uradalmat közte és Péter között (ami nyilván nem fedi a valóságot, csakhogy a másik két testvér már meghalt) Verbőci személynök osztotta fel: BA 4-511. 5141523-1524: DF 227368. (Korlátkövi János megidézteti bátyját, hogy birtokrészeit kiváltaná.) - Az ügyben már 1522-ben ítélet született Péter féltestvérei ellen, de János ekkor még kieszközölt egy perújrafelvételt: 1522-1523: DF 287760. (Prot. 23-29. old.) - Bizonyára a lefoglalt birtokok közé tartozott a Pozsony megyei Cífer és Nádas, valamint a Komárom megyei Vért, 1. az adattárat. 5151523. dec. 6. „... quod [se. castrum] videlicet olim per... Mathiam regem... egregio quondam Nicolao Kropach pro certa pecuniarum summa inscriptum et impignoratum fuisse et deinde lapsu temporum egregius Georgius de Mekche eodem pignoris titulo possedisse et ab eius manibus per
